19. fejezet
Mátyás könyve
|
Olyan ismerős volt Dávidnak ez az óra. Emlékeztek, amikor találta azt a képet az öregasszonyról? Előkotorta, és jó alaposan megnézte a háttérben levő órát, és a faliórát. Ugyan az volt, egy kis különbséggel: képen lévő óra 18:15 –öt mutatott, míg az igazi óra fél 5-öt. Így hát a fiú odatolta a létrát és fölmászott az órához, majd elkezdte tekerni a mutatóit. Mikor végzett, az egyik polc megdőlt, majd leborult. A többiek tátott szájjal nézték a könyvek helyén tátongó alagutat. Mind kérdésekkel bombázták Dávidot, de az csak mosolygott, és elindult az alagútba, a többiek meg utána.
|
A talaj csúszós volt, és a járat túl feléről sejtelmes zöldes fény áradt. Majd hirtelen egy kis szobában találták magukat, kétoldalt polcok, hátul egy tűzhely és egy karosszék. Középen egy emelvényen egy fekete bőrkötésű, arannyal díszített, piros betűkkel írott könyv, pontosan a közepén kinyitva. Ficsor Barna ünnepélyesen odaállt hozzá, és olvasni kezdte:
Valóban émelyítő receptek
Hulla B. Öklend
Sült bogárhalom, büdös zokniban
Egy büdös zoknit addig áztass az esőn, amíg el nem rohad, majd süss meg benne különböző bogarakat, készítéshez ajánlott a fülzsír használata. Tálaláshoz használjunk lábkörömből készült tányért. Pár ízletes szemgolyóval díszítve már fel is szolgálhatja vendégeinek. Jó hányást!
- Ez nem hangzik úgy, mint a nagyi csokis keksz receptje!
- Jaj! Ez undorító, muszáj, igyak! – de mikor Márkó benyúlt a Hókirálynőtől kapott táskába, víz helyett egy varázspálcát talált. Luca kikapta a kezéből, és eközben véletlenül meglengette a könyv fölött, ami egy pillanatra felvillant. Mindenki odasereglett köré. Luca még egyszer meglendítette a pálcát, mire a könyv felragyogott, és a betűk összekeveredtek, majd új szavakat alkotva összerendeződtek. A könyvben ezúttal ez állt:
Gratulálok!
Megfejtetted a talányomat, így méltó vagy arra, hogy varázs könyvem válaszoljon kérdéseidre. Kérdezz, és érintsd a pálcát a lapokhoz. A kérdés egyértelmű legyen, és egyszerre csak egy. A válaszadás után várnod kell a következő kérdésig egy órát.
A gyerekek tanácskozni kezdtek. Végül megegyeztek a kérdésben, és egyszerre mondták:
- Hol van Aranka néni?
A betűk újra megkeveredtek, majd egy új mondatot formáltak:
A gonosz ősi kastélyában.
Barna (nem Ficsor) türelmetlen volt és újra kérdezett:
- És az hol van? – megérintette a könyvet a varázspálcával, de nem történt semmi.
- Várni kell te nagy okos! – szólt rá Bence.
Így hát vártak, lassan vánszorgott az óra. Utána újra összebeszéltek, és megkérdezték:
- Merre kell menni, hogy eljussunk oda?
A könyv válaszolt:
Ha kiléptek a főbejáraton, menjetek jobbra, nyugatra, egyenesen. Ne térítsen el semmi a célotoktól, mert csak úgy érhettek oda!
Nem vesztegettek egy percet sem; összepakoltak, hogy másnap útra készek legyenek, és aztán útnak indultak.
Út közben néha kérdezgették a könyvet:
Vajon nyerhetünk a gonosz ellen?
Ezt az elszántságotok, és bátorságotok mutathatja meg. Ha hisztek benne, akkor biztosan.
Ki a főnök?
Valaki, akit sokan utálnak, és sokan félnek tőle. Túl nagy a hatalma.
Ezután ugyan olyan lesz az életünk?
Mindez tőletek függ. Vajon képesek lesztek újrakezdeni? Hozzászokni? Élni a tudattal, hogy ennyi mindenen kellett átmennetek, azért, hogy szabadok, és normálisak legyetek?
Rájöttek, hogy a könyv örömmel válaszol, szereti a talányokat, és kikerüli az egyenes választ. És talán még élvezi is a gyerekek társaságát, mert olyat is elárul, amit nem kérdeztek tőle.
Egy érző lény volt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
