17. fejezet

Mire jó?

Összeszedték gyorsan a sátorfájukat, hogy korán reggel egyből indulhassanak, majd nyugovóra tértek. Csakhogy aludni nem tudtak, mert a tyúk, ami a papírt kitojta, ott kotkodácsolt a fülükbe.

- Jaj már, elegem van. Megölhetem?

- Dehogy is. Még csupa vér lenne minden - mondta Márkó, aki a véresésbe elsőként ugrott bele. De aztán megoldották a dolgot azzal, hogy zoknival tömték be a csőrét. Mikor végre reggel lett, elindultak a borospince felé.

Csak az lett volna jó, ha azt is tudják, merre kell menni, hiszen egy kocsi csomagtartójából nem nagyon látták az útvonalat. Mentek a fejük után, cseverésztek. Mintha csak valami vad banda lenne az utcán, ami koránt sem vad csak őrült.

*

- Mondja… Mégis hova vigyem a kölyköt?

- Arra szerintem nagyon jól tudja a választ.

- Igen kérem… Mi is a pontos cím, ha kérdezhetem?

- Fánk utca 12.

- Rendben uram. Köszönöm. Majd jelentkezek. - letette a telefont majd Viktor felé fordult.

- Mondd csak… örülnél egy kis sütinek? - húzta fel szemöldökét és sunyin vigyorgott.

*

- Nézzétek! Az lesz az!

- Jé… Egész hamar megtaláltuk! - lelkendeztek még egy darabig, majd futásnak eredtek a pince felé.

Csalódniuk kellett. Le volt lakatolva, de Luca semmi perc alatt kinyitotta egy hajtűvel.

- Na így kell ezt csinálni. - mondta büszkén, és mind a két kezét oldalra nyújtotta, mintha azt várná, hogy lepacsiznak vele. Persze hiába. Senki nem törődött vele csak futottak le a lépcsőn, minél hamarabb a dolgok végére akartak járni.

- Hahó! Viktor itt vagy? - kiabált Dávid, s közbe remegtek a lábai, mint egy kocsonya. Sötét volt lent és így, hogy Luca hoppon maradt senkinek nem jutott eszébe fölkapcsolni a lámpát. Dávid választ nem kapott. Mind ordítozni kezdtek, persze egy üres pincében sok értelme van. Hamar rá kellett döbbenniük, hogy rajtuk kívül senki nem tartózkodik a helységben. Így hát lelógó orral felbaktattak a napvilágra. Leültek mind a fűbe és nagyon szótlanok voltak a kudarc után.

Barna olvasgatni kezdte a forgatókönyvet.

- Hékás! Milyen cukrászdáról van itt szó? Ott még nem jártunk!

- Miket beszélsz öcsém? - lépett mellé Luca.

- Nézd, azt írja: „Atina belement, és bevezette Laura a cukrászdába. A cukrászda egy titkos kémközpont volt. Bementetek a főnök irodájába, és ott találták Viktort.”

- Sosem hittem, hogy ezt mondom, de te egy zseni vagy!

- Most akkor nagyon gyorsan go cukrászda!

- Ezzel csak egy gond van… Mégis melyik cukrászda?

- Igaz… Nem járhatjuk végig az ország összes cukrászdáját, pláne nem így, hogy azt se tudjuk, hol vagyunk.

- Figyeljetek, azt mondják, aki keres, azt talál, de szerintem ez egyáltalán nem igaz, mert amit keresek, azt sosem találom meg, csak amikor nem keresem. Tehát azt javaslom, induljunk el a semmibe, és majd hirtelen belebotlunk.

Ez így is lett. Elindultak az isten se tudja hova és kb. fél óra múlva nagy villogó táblába ütköztek: .

*

- Hova szándékozik megint vinni?

- Nem tök mindegy?

- Nem. Vigyen haza, és kész.

- Dehogy viszlek.

- Egyáltalán tudja, hol van Bonyhád?

- ŐŐŐŐŐ… hát persze…

- Most tényleg nem tudja?

- Én nem, de a Főnök igen.

- És ki az a rejtélyes Főnök?

- Azt nem mondhatom meg. Nem is beszélhetnék veled. Jaj, ha megmondanám…

- Ismerem?

- Persze, mindenki ismeri, hiszen ő a… hoppá, majdnem elmondtam.

- A fenébe.- gondolta Viktor magába.- Híres ember?- kérdezte ezt már hangosan.

- Jaj, Viktor, ne kérdezgess ennyit! Nem igaz, hogy… - és megcsörrent a telefonja. - Bocsáss meg, ezt föl kell vennem. - a fiú egyből tudta, ki hívja.

- Igen uram?

- Aranka! Változott a terv! A gyerekek ott fogják keresni. Vidd egy másik cukrászdába! Valami olyanba ahol biztos nem találják meg!

- Értem. Cselekszek. Viszhall. - ahogy letette előrántott egy távirányítót a zsebéből. Megnyomott rajta valamit, mire ott termett egy kocsi. Beletuszkolta a fiút.

- Hé, most meg mit csinál? - rácsapta az ajtót. - Engedjen ki!! - kiabálta Viktor. Látta, hogy Aranka néni beszél valakihez, de nem hozzá, hanem a kocsihoz.

- Tessék, itt a cím. Vidd el oda és zárd be. Ha ügyes leszel, vacsorára extra adag benzint kapsz. - ez elég furcsán hangzott, de a kocsinak tetszett, mivel brümmögött egy boldogot, majd úgy 200-al elindult.

*

- Szuper! Most váljunk szét és keressük meg a főnök irodáját! - kívülről a cukrászda koránt sem látszott olyan nagynak amilyen valóban volt. Mikor beléptek szájtátva látták, hogy mintha egy kastélyban járnának, csak éppen az sütiből van. Maga a Mennyország, minden gyerek álma, így hát mielőtt keresésnek indultak volna, mind neki álltak enni. Egyszerűen nem tudtak leállni. A sok sütemény egyszerűen csak úgy vonzotta őket magához. Mikor már legalább 4-5 kilót fölszedtek mind, valami megtörte a békés habzsolást. Bevágódott a cukrászda ajtaja, egyből odakapták a fejüket, egy kocsit láttak. A kocsi teteje lenyílt, s mint amikor a ló ijedtében ledobja lovasát, úgy repítette ki a kocsi utasát, aki egyenesen be az ajtón, a sok süti, torta közé repült, egy nagy ordítás kíséretében. Az ajtó ugyanúgy, ahogy kinyílt becsukódott mögötte, s hallani lehetett, ahogy a kocsi elégedett zümmögéssel elhajt.

- VIKTOR??? - kiáltottak mind föl egyszerre, s nagyon furcsán néztek a tejszínhabban úszó gyerekre, aki olyan hülyén nézett ki, hogy még a cserebogár is röhögőgörcsöt kapott volna, ha látja.(Vastag Dávid)

- Igen, igen…

- A francba. Azt hittem valaki más!

- Kösz. Látom, hiányoztam.

- Persze… nagyon.

- Amúgy ti mit kerestek itt?

- Hol van Aranka néni? Ki vezette a kocsit?

- A kocsi magától ment, és nem tudom.

- Mi téged kerestünk itt. Segítesz?

- Ilyen fogadtatás után nem kéne, de mivel ÉN olyan NAGYLELKŰ vagyok segítek.

- Te meg a nagylelkűség? Ezt gyorsan felejtsd el!

- Kac-kac. Na, mibe is kéne segítenem? - Barna odanyomta neki a forgatókönyvet. - Ó, ezt már egy csomószor hallottam, nem akarom megint elolvasni.

- Figyelj, most mutasd be, hogy tényleg érsz, annyit-amennyit állítasz magadról! Benne kell, legyen a megfejtés, hogy hol találjuk meg a könyvet!

- A Mátyás könyvét?

- Igen azt!

- Jó. Oszoljatok! Csak Dávid maradhat! - intett és bújni kezdte a szöveget. Szánakozó pofával néztek mind, de örültek, hogy folytathatják az evést.

- Mond csak öcsikém… Még mindig a csajomra pályázol?

- Figyelj Viktor, ő nem a csajod. De amúgy nem. Nem is értem, hogy lehettem olyan hülye, csak pillanatnyi elmezavar volt. Rég túl vagyok rajta. Azóta már fölszedtem egy sokkal jobb csajt.

- Szerencséd. De amúgy egyetértek veled. Nézd csak, küldött egy képeslapot, ezek után nem hiszem, hogy valaha még felé nézek.

- Úristen! Én is örülök, hogy elment.

- Látod öregem… nekünk sosem jön össze.

- Helyesbítek. Neked.

- Mi van.

- Nem sokára bemutatom neked drága Erikámat. - ahogy Dávid kimondta az Erika nevet, szinte elolvadt.

- Ki az a csaj?

 - Erikának hívják. Velem egykorú, és olyan szép és kedves és lökött, akárcsak én!

 - Te jó ég…

 - Ha felnövök 2 gyerekünk lesz, a kis Erika és Dávid…

 - Jajj, nem, egy is elég volt belőled. Nem kell másik!

 -… az ifjú Dávid majd színész lesz…

 - Mért kell még egy ilyet rászabadítani a világra? MIÉRT?! És hol ismerted meg?

- Emlékszel a kis faházra? Ott volt internet.

- Jaa…

- Jó, de te most inkább foglalkozz a forgatókönyvvel!

- Persze, persze. - ismét bújni kezdte a szöveget. - Hoppá! Gyertek ide! - kiabált. Mind oda gyűltek köréjük.

- Na, helyzet?

- Szóval… Arra jutottam, hogy ebből az egészből nem értek semmit!

- Szuper!

- De…

- De mi?

- De lehet, hogy mégis tudom a megoldást. Gyertek, keressünk valami irodát! - erre 12-en szaladtak 12 felé. Szerencsére mind ugyanoda érkeztek ahova akartak. Az irodában lévő asztalt körbe állták, középre tették a lapot, Viktor valahonnan előbányászott egy cerkát, a lapot megfordította és elkezdett satírozni a túloldalán, mire betűk rajzolódtak ki:

Főnemesi Gonosz család őstörténeteinek 21. századi kiadványa, melyben az újkor őrültjei állnak szembe a gonosszal.

Forgalmazza az Evil Kiadó.

Elérhetőség: Négyszögletű Kerekerdő Hunyadi kastély könyvtár részleg.

- Szuper… remélem, tudjátok, hogy valószínűleg egyikünk se tudja, hol van ez az erdő – okoskodott Ficsor Barna.

 - SRÁCOK! – kiáltotta 2-es Barna. –Hol van Levi?????????

- ELTŰNT!!!- kiáltották mind egyszerre.

- Már megint??? Miért kell mindig valakinek eltűnnie?

- Te tűntél el utoljára!!!- kiáltottak a többiek Alexára.

- Jól van, na. - védte magát Alexa.

- De hova?

- Szerinted, mi honnan tudjuk, öcsi?- válaszolt Viktor az öccse kérdésére.

- Mi van? Nekem itt az a szerepem, hogy hülye kérdéseket tegyek fel. Baj?

- Jól van már. Mért vagytok ilyen ellenségesek egymással?

- Tudod, mialatt te Aranka nénivel cseverésztél, meg éltél, mi most eszünk már egy jó ideje először sütit, vagy más finom dolgot.

- Azt hiszitek, hogy tök jól elvoltam, pedig nem. A ’Főnök’ nem engedte, hogy a kezem ne legyen bekötve.

- Ki az a ’Főnök’?

- Aki Aranka nénit hipnotizálta.

- Ismered? Ki az?

- Nem tudom. Sajnos nem mondta meg, de majdnem. És annyit tudok, hogy híres ember.

- E.Elmo???

- Nem Elmo, ő nem gonosz. Kikérem a nevében.- ordítozott Alexa.

- Nem. Ide van írva, erre a téglára.

- Vajon mit jelenthet?

- Nem tudom, de hagyjuk. Biztos nem fontos.

- Jól van. Tehát semmit nem derítettél ki?

- Háát…

- Szóval nem.

- Hé, én fejtettem meg a forgatókönyv hátulját.

- És azzal sokra megyünk. Azt se tudjuk, hol van. Nem jutottunk többre, és még Enyedi is elment.

- Az nem az én hibám.

- Tudom.

- Na, jó, menjünk aludni, mielőtt teljesen összeveszünk. Ezek a sütik rosszat tesznek veletek.

- Mért, szerinted te nem vagy ilyen? Mr. Hólyag.

- Menjünk aludni.

*

- Hova viszel, te szőrös, beképzelt majom?- ordított Levi a fogvatartójára.

- Vigyázz, mit mondasz!!! Doroti nem szereti a csúnya szavakat. Igaz, Doroti?

-  Ez a hülye hal?

- Látod, megmondtam. Nem akartad elénekelni az ábécét. Most ez a büntetésed. BÜNTETÉS, BÜNTETÉS, BÜÜ-ÜNTETÉÉ-ÉS…

- Jaj, az isten szerelmére, ne énekelj már annyit.

*

Másnap reggel a cukrászdában maradt gyerekek nem is akartak több édességet látni.

- Bezzeg, ha Enyedi itt lenne - sóhajtott Barnus.

- Levi elment? - tette fel az aznapi fölösleges kérdését Dávid.

- Jaj, miért kell ezt már most, korán reggel.

- Alexa, elmondom, hogy délelőtt 11 van.

- Az nekem még reggel.

- Ügyes vagy.

- Na de komolyan, srácok, hol van Enyedi? És hol a Négyszögletű kerekerdő? És mi van az emeleten?

- Hogy jött Enyedihez, és az erdőhöz az emelet?

- Sehogy, csak most vettem észre, hogy ott egy létra.

- Hát nézzük meg. Ki megy előre? Én nem.

- Én sem - mondta kórusba: Barnus, Laura, Atina, Luca, Márkó, Dávid, Bence, B. Barna, és Bors.

- Már megint én?- kiáltott Alexa, és elindult a létra felé. Mikor felért, mindenki egyszerre kérdezte, hogy mi van fönn? De Alexa csak azt mondta, gyertek fel. Fönt minden volt, amit csak el lehetett képzelni: vagy 11 számítógép; 9 telefon, és 12 töltő; zseblámpák; videojátékok; MP3-ak. Magyarul minden, ami csak a szórakozáshoz kell. El is voltak. Mindenki vett magának egy telefont és hozzá való töltőt, és egy MP3-at. Luca, Bence és Dávid csak töltőt vettek, mert nekik már volt telefonjuk. Aztán, miután megharcoltak a konnektorokért, hogy ki töltse fel előbb a telefonját, leültek a gép elé, és ki mit csinált. Alexa és Atina msn- eztek, Laura sims- ezett, Luca Rob képeit nézte, Dávid az ő Erikájával chet- elt, Viktor azon gondolkodott, hogy tiltsa le Virágot, aki folyton orbitális hülyeségeket irogatott… de az lehet, hogy Hógolyó volt? ... Mindegy. A többiek meg valami hülye játékot játszottak. Majdnem az egész nap így telt, senki nem szólt senkihez, mígnem Dávid megtörte a csendet:

- Nem tudja valaki, hogy milyen utca ez?

- Menj ki, és nézd meg!

- De nem hagyhatom itt az én kis Erikámat. Viktor?

- Jó, megnézem, de akkor tiltsd már le nekem.

- Ezzel szórakozol 2 órája? Kész…- mondta elégedetten, és várta Viktor visszajövetelét, hogy megmondja neki a címet.

- Nemvásárolnékitt utca 3.

- Most komolyan!!!

- Mondom. Ha nem hiszed el, nézd meg - Dávid ki is ment, és ez alatt Viktor az összes üzeneteiket elolvasta. Mikor Dávid kiért, be kellett látnia, a bátyja nem szívatta. Eltelt még fél óra csendben, és ekkor Dávid újra megtörte:

- Ez az!!! Ide jön!!!

- Ki?

- Erika. Itt kirándulnak a közelbe, és holnap ide jön. Ti meg mind elmentek innen holnap.

- Dehogy megyek.

- Dehogy is nem… És most, ha megbocsátotok, lemegyek a földszintre aludni.

- De még csak este 9 van.

- Nem baj.

11 órára már mindenki aludt. Vagyis… Bence hangokat hallott, mintha valaki mászkálna a szobában. Persze egyből fölismerte az illetőt. Halkan elindult utána, követte, le a lépcsőn, ki a házból. Odakint egy kültéri lámpa égett egy fenyő mellett, alatta pedig egy szőke lány állt. Dávid odasietett hozzá.

 - Szia, Erika! Olyan jól nézel ki!

 - Nem is igaz, a hajam olyan csúnya!

 - Ami rajtad van sosem lesz csúnya.

 - Jaj, olyan édes vagy! – és megfogták egymás kezét, Dávid pedig átölelte a lányt. Bencének ennyi elég is volt ahhoz, hogy felkavarodjon a gyomra. Sarkon fordult és elfutott az ellenkező irányba. Sajnos nem nagyon bírta az efféle nyáladzást. Visszament a házba és lefeküdt aludni. A hős szerelmes jóval később tért vissza.

Másnap elindultak célegyenest az erdő felé, és útjukat a fiúk folyamatos hülyeségei kísérték. Kora délutánra oda is értek….