15. fejezet

Forgatókönyv

- Menjetek már félre, eltapos titeket a csorda!

- ÁLLJ!!! – mondta Márkó, miután felugrott Dávid nyakára. És a nézők nagy meglepetésére a marhák megálltak Dávid előtt – Jól van, és most irány az istálló. – folytatta Márkó a dirigálást, és a marhák indultak is a helyükre.

- Na jó Márkó, most már leszállhatsz rólam.

- Csirkék???

- Mi bajod?

- Ott!!! Tegnap még nem voltak itt ezek a csirkék.- ismerte fel Márkó, és leszállt Dávid hátáról.

- Hú… nagyon éhes vagyok.

- Én is. Keressünk valami kaját.- mondta Barnus, és elindultak vissza a házba. A konyha, és az étkező a földszinten voltak. A konyhába csak kenyér volt, és víz.

- Jézusom. Már nem is tudom, mikor ettem utoljára húst.- nyafogott Enyedi.

- Nekem mondod… félig ragadozó vagyok – panaszolta Laura, és valami fura morgást hallatott, mintha szervezete is igazolná állítását.

- És chipset?- folytatta Bors.

- Nézzük meg a marháknál, lehet, hogy van valami szalámi.- javasolta Bence. El is mentek, de a szalámi helyett csak a teheneket találták, a falon meg csak vödrök lógtak.

- Hova mész?

- A padlásra, hátha ott van.- indult el Bodai.

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!

- Mivan?

- PATKÁÁÁNY!!!- ordított Bodai.

- Ez csak egy kisegér. De aranyos.

- Na, inkább menjünk.- szólt Bence, de, hogy a tekintetét elveszítse, hasra esett valamiben. Mikor felállt, megnézte, mibe esett hasra:

- Mi az?

- Egy csapóajtó.

- Ki tudod nyitni?

- Nem, kéne hozzá kulcs.

- Várj, van ide valami írva.

A kulcs annak az állatnak a nyakába van, aki a találós kérdés megfejtése:

Nincsen veres sipka nélkül,

Hamar küzd, nehezen békül.

Vagyon neki sarkantyúja,

Az első riadót ő fújja.

- Mi lehet ez?

- ŐŐŐŐ… kakas!!!- kiáltotta Márkó öt perc gondolkodás után.

- Hát te ezt honnan tudod?- csodálkoztak el a többiek.

- Egyszerű. Ott van, hogy hamar küzd, nehezen békül, és az is biztos, hogy itt lévő állatról van szó. És itt csak marha, Barnus, és csirkék vannak, akik állatnak mondhatók.

- Köszi.

- Bocs. És amúgy meg az egyik kakas nyakába láttam egy kulcsot.

- Ügyes vagy.

- Nem kell velem úgy bánni, mint egy 5 éves kisgyerekkel. Ki kérem magamnak, én 3.-os vagyok. Már elegem van belőletek, és Luca! Tudom, hogy anyukám megbízott, hogy vigyázz rám, csak kicsit kevésbé. Már elkezdtem örülni, hogy anya nincs itt, de te rosszabb vagy. Ha ezt nem tudjátok elfogadni, elmegyek. Akkor nem anyáskodik senki rajtam.

- Ne menj el! Bocsi, Márkóka.

- Luca!!!

- Ja bocs.

- Na, ha ezt megbeszéltük, indulhatunk a kakasért?

- Márkó, ne parancsolgass!- oltotta le Bence, aki eddig, mikor Viktor nem volt velük, főnökösködhetett a legtöbb fiú felett. – Na most már tényleg induljunk. – Elindultak megkeresni a kakast, de a kulcs megszerzése nem ment akadálytalanul. 4 ok, hogy mért ne próbáljuk ki otthon:

El kell kapni a kakast.

A kakas nem szándékozott a közelükbe menni, és még a kajára sem reagált, mert előtte evett.

Még csak kedves sem volt, mert mindenkit összecsípett.

Ki kell venni a nyakából a kulcsot.

Mint már említettem, csípett, ezért a nyakához sem engedte, hogy hozzáérjünk. Ráadásul csikis volt.

Meg kell újra keresni a csapóajtót.

Ez azért volt kihívás, mert a tehenek, meg a csirkék visszahordták rá a szalmát. Egy tyúk ott költötte ki a tojásait.

El kell kergetni a tyúkot, és a tojásait arrébb rakni.

A tyúk annyira védte a tojásait, hogy 1 méteres körzetbe alig lehetett megközelíteni. A tojások pedig még nagyon törékenyek voltak.

Hát igen. Elképzelhetitek, hogy sikerült. 1 óra kellett hozzá, 5 tojás törött el, és mindenki tele volt karcolásokkal. De a lényeg az, hogy lejutottak. A csapóajtó egy barlangrendszerbe vezetett. Elindultak az egyik irányba, és némi bolyongás után találtak egy zárt ajtót.

- Hogy nyissuk ki?

- Ott a kulcs a falon, egy szögen.

- Hol?- tette fel Dávid az aznapi fölösleges kérdését, merthogy a szög az orra előtt volt.

- Jaj, muszáj minden napra egy fölösleges kérdés?- nyavalygott Alexa a fal másik végén, aki hallotta a beszélgetésüket.- Kiengednétek?- kérdezte, és akkor már a kulcs az ajtóban fordult.

- Tessék. Mi ez a csirke? Hogy kerültél ide?

- Ez a csirke már itt volt. És nem mondom, mert úgy se hinnétek el.- mondta Alexa, de ekkor a csirke kotkodácsolni kezdett, aztán kitojt egy papírt. A papíron ez volt:

Mikor nap és a hold összeér, idő és tér külön válik. Kelet és nyugat összeér, fény és sötét jól megfér. Egy új évtized kezdetét veszi, Miklós farmer szelleme visszatér. A legkisebbek lesznek, kik megállítják. Keressétek az öreget a farmjánál!

- Oké, ez mit jelenthet?

- Nem érted? Ez a Miklós gazda farmja.

- Azt értem, de mikor tér vissza?

- Ma éjszaka.

- Ezt honnan tudod?

- Ő zárt ide be, és azt ordibálta közbe, h „Ma visszatérek. MU-HA-HA-HA”

- Jó, tehát ma éjszaka. Akkor ma ébren maradunk. De most már menjünk fel.- javasolta Bence, és el is indultak fölfelé.

- De még mindig nem találtunk semmi húst, vagy valami finomat.

- Tojást tudunk szedni.- mondta Bors, mikor kiértek az istállóból. El is indultak, és mikor már az összes tyúkot kifosztották a tojásaiból, bementek a házba. Megsütötték a tojásokat, és mire kész lettek, dél lett. Megebédeltek, aztán mindenki lefeküdt az árnyékba, pihenni, és beszélgetni. - Ez őrület… - vetette fel a témát Levi. – Egyik pillanatról a másikra egy szakkörről egy rémkastélyba kerülünk, aztán beszippant egy másik dimenzió, és most itt vagyunk ezen a fura tanyán, és azt várjuk, mikor jelenik meg a dühödt szellem. A fele szakkör valami varázslény…

 - Egyet értek… - csatlakozott Barnus, majd szép lassan mindenki. Órákat beszélgettek arról, hogy milyen hosszadalmas és nehéz út vezetett idáig. És végig örültek annak, hogy együtt voltak (és mielőtt a hallgatók közül bárki is félreértené, itt leginkább az összetartásról van szó!)

 - Emlékeztek a dilis sztárokra az álmokból? – kérdezte Bors.

 - És a túrára Ica néniékkel? – tette hozzá 2.Barna.

 - Ja, meg amikor a kastélyban rám dőlt a polc!

 - Az jó volt. Meg amikor az eszement bátyád kidobálta a vajat és jöttek a szörnyek, te meg akkorát dobtál…

 - Magdi anyus! – kiáltott Atina.

 - És a varázslók az erdőből. Ott féltem a legjobban! – mondta Márkó.

 - Mert amikor én a múmiák elől menekültem, te aludtál! - jegyezte meg Luca.

 - Feketelyuk dimenzió… a kedves farkas meg a fanta patak – igen, ez volt Alexa kedvence.

 - Én ott lettem pók!

 - Igen itt volt a kedvencem, amikor eltörtem a tükröt!

 - És az időutazásom…

 - Meg amikor én, és Barna rátok támadtunk – emlékezett vissza Bence.

 - Fúúj… Meg amikor vérben fürödtetek, és a zombik, és áááááá – de mielőtt Enyedi elájulhatott volna valaki nyakon öntötte jéghideg vízzel. Ezen persze mindenki röhögött. De mégis ott bujkált mindenkiben az a kis pesszimista felfogás, miszerint ’úgysem sikerül’.

 - Tudjátok mit srácok?! – kiáltott fel a „fűszer”, és felállt. – Egyszer vége lesz ennek, és akkor legalább lesz, amire büszkén emlékezhetünk. Nincs jó, gonosz nélkül, jó történet nehézségek nélkül, hősök akadályok nélkül. Ha eddig eljutott valaki, csak úgy veszíthet, ha feladja. Most ebben a harcban talán elbukunk, de ennek a kalandnak minden pillanata jobbá teszi az életünket, és minket. Egy vereség nem tántoríthat meg, mert az nyereség, ha életünk végén visszaemlékezve majd látjuk, hogy addig a pillanatig boldogok voltunk. Ha valamire büszkék lehetünk, akkor az az, hogy MEGPRÓBÁLTUK, és akkor nem fog számítani az, hogy nyerünk, vagy veszítünk, csak az, hogy kezdtünk valamit az élettel. Ha feladjátok, akkor a lelkiismeret fog kísérteni örökké, és irigyek lesztek a többiekre, akik küzdöttek. Ne dobjátok el ezt a lehetőséget.

Erre persze mindenki nagyon furcsán nézett Borsra, de visszanyerték hitüket. Úgy határoztak, elmennek felderíteni a farm területét. Körübelül délután 5-re már teljesen kifáradtak, így a házban ledőltek egy kanapéra és tv-ztek (igen, volt tv) olyan 7 felé (miután megnézték a híradót…) készítettek vacsorát, tojásokból, lisztből és abból, amit találtak. Barnusnak megtetszett egy aprócska kis porcelán doboz, így elrakta, bár a többiek tiltakoztak. Úgy éjfél körül lehetett, mikor a hold eltűnt az égboltról. A nap váltotta fel a helyét, de fél óra múlva az is eltűnt, és csak a lámpa fénye világított. És akkor kísérteties kacaj hangzott:

MU-HA-HA-HA

- Ez mi volt?

- Röhögés.

- Azt gondoltam, de kié?

- Miklós farmeré - mondták egyszerre, és elindultak egy gyertyával az udvarra. Ott állt az istálló tetején, mint valami kakas.

- KUKURIKÚ- ordibált, mint valami idióta.- Én vagyok a világ ura. Sziasztok, gyerekek! Én vagyok a híres Mikado Laputsi. Ez a cirkuszos nevem. Azért jöttem vissza e világra, hogy a farmomat védelmezzem. Én régen cirkuszi bohóc voltam, úgyhogy tudok néhány trükköt. MU-HA-HA-HA.

- Na, már csak ez hiányzott - nyafogott Enyedi, aki már fáradt volt.- Na, én megyek aludni - mondta, és indult a ház felé, a többiek meg követték.

 - Hova mentek? Még nem fejeztem be! Na, majd kaptok, azért mert nem vagytok hajlandóak meghallgatni csodás történeteimet! – kiáltott utánuk az úr, de hiába. Reggel korán keltek, meg akarták találni a forgatókönyvet. Ám a legelésző állatok helyett valami fura látvány fogadta őket: a farmer az állatokat bujtogatta, akik nagy kidülledt szemekkel bámulták gazdájukat.

 - Kapjátok el őket! – kiáltotta, és az összes csirke, pulyka, tehén, ló, kecske, nyúl, bárány, macska, kutya, ami csak volt, mind üldözni kezdte a gyerekeket. Átfutottak az istállókon, réteken, még a házon is. Közben Miklós farmer eltűnt. A gyerekek hirtelen rémületükben befutottak a kukoricásba. Az állatok itt nyomukat vesztették, ám találkoztak valaki mással: Miklóssal.

 - Most megbánjátok, amiért nem hallgattatok meg! – mondta félelmetes hangon. Szegény hőseink megijedtek, de nagyon, ekkor Barnus megbotlott, kiesett zsebéből a kis ládikó és lenyílt a teteje. A porcelán tálka beszippantotta a farmert, majd lecsukódott, és örökre bezárult.  - Szép volt Barnus! – kiáltották a többiek, és egyedül Dávid vette észre a lapot, ami ott hever, ahol pár pillanattal ezelőtt még Miklós állt.

 - A forgatókönyv! – mutatta fel a többieknek. Végre megtalálták!

*

- Aranka! Megszerezték a forgatókönyvet! – kiáltott fel a Mester.

 - Igen, de mi jelentősége is lehetne? – kérdezett vissza az elvarázsolt tanár, aki mindeközben tudatában volt mi történik, csak hogy éppen nem ő irányította a testét. – Nem tudnak a tervünkről, és addig semmi gond.

 - Igaz igaz… - felelte a titokzatos valaki. – Meg kell akadályozzuk, hogy ide jussanak!

Ekkor a sarokból előrontott egy megláncolt alak, akit egy méternyire az úrtól visszarántott a bilincs:

 - Nem bánthatják a barátaimat! – üvöltötte Viktor.

 - Aranka, legyél szíves emlékeztess, miért is hoztad ide a boros pincéből?

 - Mert ott a többiek rövidesen megtalálták volna… és ugyebár azért fogtuk el, hogy ne legyen velük…

 - Ó, igen. Most pedig menj intézkedni.

 - Igenis!