14. fejezet

A temetők titka

- Na, még egy rémisztő hely, ahol zombik találhatók.

- Ne legyél már ilyen betolyi!!!Élvezd a kalandot - osztotta ki Bors.

- Mért, te élvezed, hogy Viktor egyszer gonosz, egyszer nem, meg hogy Aranka néni gonosz?

És azt, hogy nem mehetsz haza, mert azt se tudod, hol van?

- Na, ezt fejezd be!!! Inkább keressünk egy jó szobát, és feküdjünk le aludni.- ez igazán jó ötletnek látszott, ezért ezt is tették. A lányok, és Márkó egy lepukkant hotelféleségbe mentek. A fiúk pedig a szemben lévő házba. A fiúk korán lefeküdtek, míg a lányok még beszélgettek, miután Márkót is elaltatták. Hirtelen sikítás hallatszott kintről.

- Ezt ugye nem hallottátok?

- A sikítást?

- Szóval igen.

- Ki sikított?- ugrott fel Márkó ijedtében.

- Te is hallottad? Lehet, hogy valaki, a szomszédból.

- Dehogy is, ez női sikoly volt.

- De… de… itt senki sem sikított.

- Valaki menjen, nézze meg. Én nem- javasolta Laura.

- Én sem- reagált egyből Atina.

- De mi se- szólt Luca Márkóra, és magára gondolva. Ekkor mindenki Alexára nézett.

- Mivan???Na neee… én aztán ki nem mozdulok innen éjfélkor – tiltakozott, felismerve, hogy rá gondolnak, na meg persze ki nem jött volna rá a többiek „gonosz bólogatásából”.[költői megjegyzés(ezt csak az írók értik) – Késő Esti Harapás] 

- Dehogyis nem. És mi van, ha valamelyik fiú az? Élni tudnál a lelkiismereteddel, hogy valaki, akit ismertél, azért hal meg, mert te féltél kimenni?

- De én mit tudnék egyedül tenni? Legalább gyertek ti is.

- Dehogy megyünk. Te mész, mi meg itt várunk. Na… indulás!- mondta Laura, és kitolták a hotelből a szabadba. Sötét, ködös éjszaka volt. Alexa nem tudta, hova induljon, és hát nem is akart sehova se menni. De mikor már indult volna a fiúkhoz, hogy megnézze, miért sikítoztak, hirtelen sírást hallott. Egy kislány sírását. Elindult a hang irányába, utcákon keresztül, míg egy zsákutcába került. A lámpája a zsebében volt, nehogy megijessze vele az ismeretlen lányt. Ott sírt a sarokban, a fal felé fordulva. Alexa lassan odament hozzá, és akkor meglátta az arcát:

A lény ekkor belemélyesztette az állkapcsát Alexába, de rögtön el is engedte, mert a „lány” vegetáriánus. Harcolni kezdtek. Mikor már épp az ismeretlen állt nyerésre, Alexa elővette a zseblámpáját, és egyenesen a pofájába világított. A szörny ettől megijedt, és eltűnt. Alexa elindult a hotel felé, de rá kellett jöjjön, eltévedt. Hirtelen megcsörrent a telefon, és Luca szólt bele:

- Menj jobbra, aztán a következő elágazásnál ballra, és megtalálod, amit keresel.

- De mi…- próbált beleszólni Alexa, de ekkor Luca letette. Nem tehetett mást, követte a megadott útvonalat. De nem a hotelhez vezetett, hanem egy temetőhöz. Alexa már épp fordult volna vissza, mikor újra meghallotta Luca hangját.

- SEGÍTS!!!- Alexa elindult a hang irányába, mikor egy kaszás ember jött vele szembe, és ezt hajtogatta:

-  Meg kell öljelek!!! Mindenkit meg kell öljek. – Alexa ekkor elbújt, ameddig a kaszás el nem tűnt. Egyszer csak nevetést hall, és árnyakat lát maga előtt.

- Ti szellemek vagytok? Hogy kerültetek ide?- kérdezte Alexa, de ekkor újból megszólalt egy hang:

- Menjetek arrébb.- szólt, és a „kislány” lépett ki a szellemek mögül, de az arca normális volt.

- Ki… ki… kivagy te?- dadogott Alexa.

- Ne félj, nem bántalak, akitől félned kell, az a húgom. Ő az, aki szörnyfejjel mászkál, és sír.

- De mit akar tőlem?

- Ő volt e temető első halottja. Tudod, a temetők első halottjának feladata a sírkert őrzése, hogy kísértetként átsuhanva a sírkövek között gondoskodjék a nyugalomról…

- De ő a városban támadott meg.

- Tudom. Mikor ezt a várost kiürítették egy sorozatgyilkos miatt, aki az a kaszás volt, Petra kiterjesztette a feladatát a városba is, és a szellemek, meg a zombik is kiszabadultak. Itt nem vagytok biztonságban. Azonnal el kell menjetek. – mondta, aztán eltűnt. Mire Alexa észbekapott, a földön ült, a lábai felmondták a szolgálatot. Valószínűleg ott ült volna reggelig, gondolataiba merülve, de Bence is megjelent, akit a fiúk küldtek, hogy megtudja, mi folyik itt.

- Hát veled mi történt?

-  EL… KELL… MENJÜNK… A VÁROSBÓL!!!- dadogta Alexa, de Bence nem hallgatott rá, visszakísérte a városba, és az egész csoport a hotelbe vonult tanácskozni.

- Persze, ha igazad is lenne, mért tűntek el, mikor Bence odaért?

- Miért, szerinted hobbyból ültem a földön, úgy, hogy azt hittem, az életbe nem tudok felállni?

- És azt mondtad, szellemek? Nem is léteznek. És hogy lehetne szörny feje egy embernek?

- Léteznek. Mér ennyi erővel a zombik se léteznének! Petra már halott. És szerinted mért fáj a lábam?

- Petra? Ezt csak kitaláltad. Mért lenne egy szellemnek Petra a neve?

- Honnan tudjam? Köszi, hogy azt gondolod, az egészet csak kitaláltam, azért, hogy többet ne kelljen kimenjek.

- Jaj, biztos még élő emberként volt ez a neve te okostalan!

- Jól van. Ha azt gondolod, csak én vagyok így ezzel, szavazzatok! Ki hisz neki?- fejezte be a veszekedést Bors, és a többiek szavaztak. Atinán, és Laurán kívül mindenki Borsra szavazott, ők meg tartózkodtak.

- Jól van. Elegem van belőletek. Eddig mindenkivel jóban voltam, mialatt öltétek egymást. De már elegem van mindannyitokból. Úgy gondoljátok, hazudok, vagy megőrültem? Hát jó, akkor nem kell többet egy örülttel együtt legyetek. Sziasztok.- mondta, azt kiviharzott a szobából.

- Aszta!!! – mondták a többiek egyszerre a megdöbbenéstől. Néhányan utána akartak indulni, de a többiek leintették őket.

- Menjünk már utána, bajba fog kerülni.- vélték néhányan.

- Dehogy fog. Nem bírja ki 1 napig egyedül.- gondolták a többiek.

*

Közben Alexa kiért a városból, az erdőbe. Éjjel valahogy más volt. Minden sötétebb, és csendesebb. A madárcsicsergést egy bagoly huhogása váltotta fel, a faágak pedig úgy néztek ki a félhomályban, mint ég felé nyújtózó csontvázak. Még a hideg is kirázza azt, aki az erdőben mászkál ilyenkor. Ez Alexával is így történt, így hát keresett egy helyet, ahol aludhat.

Nem aludt sokat, hajnalban újra útnak indult. Nem tudta, mit keres, csak bolyongott az erdőben. Egyszer csak kiért az erdőből, egy tisztásra. A tisztás közepén egy bódé állt. Elhagyatottnak látszott. Egy élelmiszerbolt lehetett valamikor. A polcain néhány gusztustalan, penészes árú sorakozott. Egy-két befőttesüveg, benne, néhány furcsa színű gyümölccsel, és gilisztával, néhány pókhálóval beszőtt tojás sorakozott a polcokon. Kissé távolabb pedig egy hűtő állt, telis-tele finom ételekkel. Látszólag a semmitől működött, mert se konnektor, se kábel, se áram nem volt a közelében. Mikor Alexa közelebb lépett, látta, hogy a földön egy emberi csontváz feküdt, kezében egy táblával, amelyre ez volt ráírva:

ISTEN HOZOTT!!!

Alexa elborzongott a látványtól, így tovább állt. Kivett a hűtőből két csomag tojást, aztán jobbnak látta, ha visszamegy a városba, és valahogy megérteti a többiekkel, hogy amit állított, tényleg igaz. De rossz irányba indult vissza az erdőbe, így aztán teljesen eltévedt.

*

- Menjünk, derítsük fel a várost.- mondta Bence, és ez így is történt. Amint az egyik utcán sétáltak, megláttak valakit, akit már nagyon rég láttak. ARANKA NÉNI sétált előttük. A gyerekek úgy döntöttek, követik, hátha elvezeti őket a forgatókönyvhöz. Aranka néni odaért egy autóhoz, és elkezdett telefonálni:

- Hello!!! Igen, itt voltam… leráztam őket, nem hall senki… értem!!! Akkor visszamegyek oda, ahol a kölyök van. … rendben… hello.

A beszélgetésből ennyit lehetett hallani, aztán Aranka néni beült a kocsiba, és az elindult. A gyerekek a csomagtartóba, ami akkora volt, hogy 10-en elfértek benne.

- Lehet ezt hallani szerintetek?

- Szerintem nem.

- Kölyök??? Mikor kölyközött le minket valaha Aranka néni?

- Soha. Arra gondolsz, hogy őt is hipnotizálták?

- Igen.

- Ki?

- Akivel telefonált, te hülye.- oltotta le Luca az öccsét.

- Jól van, honnan tudtam volna?

- ÁÁÁH- Luca már ütötte volna meg, hogy ne kérdezzen hülyeségeket, de Atina közbelépett, hogy maradjanak már csöndbe, mert lebuknak. 3 óra után megálltak valahol. Hallották, ahogy Aranka néni kiszáll a kocsiból, és határozott lépésekkel elindul. Dávid résnyire kinyitotta a csomagtartó tetejét és kinézett. Nem sokat látott, az éj sötétje mindent betakart, csak 1 szál lámpa világított az utcán. Csatlakozott hozzá B. Barna is, aki némi szimatolás után megjegyezte, hogy vámpír szagot érez. Ezt Bence is megerősítette, majd mindketten farkassá változtak és kiugrottak a kocsiból. Így már a sötétben is láttak. Elindultak felderíteni a terepet, de sietniük kellett, nehogy Aranka néni előttük visszaérjen.

Szerencséjükre nyitva hagyta maga mögött a furcsa építmény ajtaját, ami mögött semmi több nem volt, csak egy lefelé vezető lépcső. A két farkas egymásra nézett, bólintott, majd elindultak lefelé. Ahogy lejjebb értek egyre világosabb lett és, felismerték, hol járnak. Egy régi borospince volt. Amerre láttak mindenhol polcok, telis tele bepókhálósodott üvegekkel. Beszédhangokat hallottak nem messziről, ráadásul nagyon ismerősöket, de nem tudhatták, jól gondolják-e, így, hogy biztosak legyenek a dolgukba, közeledtek a hang irányába. Megláttak 2 alakot, az egyik rácsos és nem teljesen megrakott polc mögül. Az egyik székhez kötözve, a másik vele szemben.

Aranka néni és rég nem látott „barátjuk” Viktor voltak azok.

- Meddig akar még itt fogva tartani?

- Ameddig szükség van rá.

- Mégis mire?

- Hogy távol tartsalak a többiektől.

- Most sem értem mire jó ez.

- Te vagy a legidősebb, a legtapasztaltabb és persze a legnagyképűebb. Túlságosan nagy előnyben részesítenéd őket. - mikor ezek a szavak elhagyták a tanár száját, Bencének nem sok kellett, hogy felháborodva nekik ugorjon, de szerencsére uralta dühét.

- Bókokkal nem megy semmire - oktatta ki a vámpír.

- Csak ugyan…? Akkor még jó pár napot hagylak itt egyedül fagyoskodni. Bár úgy látom mégse vagy olyan egyedül. - és egy szemrehányó pillantást vetett a sarokban sunyiskodó patkányra. - Na, szia! - erre a végszóra a farkasok őrült futásba kezdtek, nem szabadott lebukniuk. Ahogy kiugrottak a pincéből, látszólag megelőzve Aranka nénit, már ember alakot öltve futottak a kocsi felé. Beugrottak a csomagtartóba és becsapták a fedelét. Szerencséjükre nem buktak le.

- Na, mi volt meséljetek?

- Csitt, mindjárt jön Aranka néni, majd útközbe elmeséljük. - hallani lehetett, ahogy a kocsi ajtaja kinyílik, majd becsapódik és rövid berregés után elindultak.

- Na!!! Mi volt? Mondjátok már!!!- kérdezősködött Dávid.

- Bementünk egy épületbe, és lementünk a lépcsőn. Egy borospincébe vezetett, és ott volt Viktor. Oda zárta be Aranka néni, és nem akarja kiengedni, és azt mondta, hogy azért tartja ott, mert előny lenne velünk, és… és… és- hadarta Bence.

- MIVAN??? HAGYJA BÉKÉN A TESÓMAT AZ AZ IDIÓTA TANÁR!!!- ordította Dávid egy kissé hangosan, amit persze Aranka néni is meghallott.

- Kussolj már el!!!- mondta Atina szintén ordítva.

- Gyerekek, mért áll meg a kocsi?- kérdezte Barnus, de válaszra nem volt idő, a csomagtartó ajtaja kinyílt.

- Ti meg mit kerestek idebent? Miért kémkedtek utánam? Dávid, leidiótáztál? Szálljatok kifelé!- osztotta az észt Aranka néni, és amikor már mindenki kiszállt a kocsiból, beült, és elhajtott. A gyerekek csak ezután néztek körbe. Egy farm közepén álltak. Jobbra tőlük az istálló, ballra pedig egy ház helyezkedett el.

A dombok mögött már látszódott a nap teteje, olyan hajnali 5 óra fele járhatott. Mindenki értetlenül nézett a másikra, vagy a helyszínt böngészte. Teljesen elhagyatott volt. Az istálló üres, úgyszintén a tyúkól, a disznóól sem lógott ki a sorból. A ház fala kopott fehér lécekből állt, az ablakok kerete zöld volt, a párkányon kigazosodott virágok virítottak.

Nagy sóhajjal, ami azt jelképezte „Már megint…” elindultak a bejárat felé, senki nem szólt egymáshoz egy szót se. Benyitottak. Ahogy azt már megszoktuk az ajtó itt is nyikorgott és bent is hatalmas kosz volt. Kicsit sem zavarta őket semmi, hiszen már olyan fáradtak voltak, hogy a lábuk megérezte az ágyakat a közelbe és egyenesen a vendégszobába húzta őket (Mivel a farm régen táborként is működött jutott mindnyájuknak.) S fél perc sem telt bele, mind elaludtak.