12. fejezet:

A farkasok éjszakája

- Most hova menjünk?

- Meg kéne, keressük Mátyás könyvét.

- De hol? Az se biztos, hogy létezik még.

- Más esélyünk nincs. Amúgy Aranka néni már rég járt erre, nem?

- Remélem, nem is fog mostanában. 

- Hát igen, de ilyenkor hol lehet, és mit csinál?- Dávid ezzel azt a kérdést tette fel, amely mindnyájukban motoszkált.

- Most ezzel ne foglalkozzunk. A lényeg Mátyás könyve. Valamilyen kastélyban van, az biztos.

- Persze, ez sokat segít. Több millió kastély van a földön.

- Jól van, ezt hagyjuk abba. Holnap elindulunk, és majd keresünk egy kastélyt. – Este lefeküdtek aludni. Bence és 2-es számú Barna vállalták az őrséget. Mire mindenki elaludt, ők már farkassá váltak. Úgy hitték, minden rendben megy… de nem látták amint Dávid elmotoszkál. Talált is egy régi képet: egy öreg nő volt rajta egy székben, mögötte egy díszes falióra, egy polc egy lámpával.

*

Természetesen ne higgye azt senki, hogy szegénykéknek egy nyugodt perce is lehet. Dehogy is! A két fiú éjféltájban valami furcsa, csodaszép dallamra lett figyelmes, amit farkasüvöltés kísért. Ez a kísérteties szimfónia valahogy vonzotta őket. Közelebb, egyre közelebb… futásnak indultak át az erdőn, mezőn, dombokon, völgyeken, csak találják meg ennek a nótának a forrását, hogy csatlakozhassanak hozzá. Nemsokára meg is pillantották: egy óriási szikla tetején, ahol nagyszerű kilátás nyílt a teliholdra. Körben ültek a farkasok, és vonyítottak. Bence és Barna pedig csatlakoztak hozzájuk.

A többiek is felfigyeltek a zajra. Mindannyian felébredtek, és füleltek. Ők csak a farkasokat hallották, a dalt nem. A következő, amit észrevettek, hogy a két fiú eltűnt. Elindultak a hang irányába, hátha majd ott lesznek. És hát ott is voltak. A farkasok körben ültek, és vonyítottak. A kör közepén egy aranyhárfa állt, és mellette egy rég látott cimborájuk.

- Aranyhaj?- ordított fel Atina, de azután azt kívánta, bárcsak ne tette volna. A farkasok mind egyszerre hagyták abba a vonyítást, és néztek rá Atinára. Ekkor a hárfa elhallgatott, aztán újra felcsendült, egy másik nótára. Alexa már megértette, mi folyik itt, szó nélkül kikapta Dávid kezéből a telefonját, majd nagyon halkan ezt kérdezte:

- Atina! Tudod Aranyhaj telefonszámát?

- Persze. 06-20-1-582-078 – válaszolt Atina szintén halkan. - Miért?- Alexa nem válaszolt, elkezdett SMS- ezni.

Ha abbahagyod, a farkasok megtámadnak?

Ezért játszol rajta? Ha vége a teliholdnak, kiszabadulsz?

Már mindenki kezdte megérteni, mi folyik itt. Aranyhaj megkapta az üzenetet, és, miközben az egyik kezével zenélt, a másikkal visszaírt.

IGEN!!!

De nem hiszem, hogy odáig kibírom. Tudtok segíteni?

Alexa megmutatta mindenkinek az üzenetet, a telefont visszaadta Dávidnak, és intett mindenkinek, hogy jöjjenek arrébb. Mikor már a farkasok nem hallották, amit beszélnek, megálltak gondolkodni.

- Segítenünk kell neki. –állapította meg Alexa.

- Én aztán nem. Inkább alszok a sátorban. Úgy is fáradt vagyok. - tiltakozott Levi, és Barnus is helyeselte a döntését.

- Az ki van zárva. Nem hagyom ott. És ti sem.- vitatkozott Atina.

- Én segítek neki, de csak azért, mert megmutatta nektek a várhoz vezető utat, hogy ki tudjatok szabadítani.

- Az Rapunzel volt, de mindegy - motyogta magában Atina, úgy, hogy senki ne hallja, nehogy meggondolják magukat.

- Én is - immár Alexa, Atina, Laura, Luca, Bors, Márkó, Dávid, és Viktor is a megmentésére szavaztak. A többség győzött.

- De hogyan kezdjünk hozzá?

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ- ordított Laura.

- Mi történt?- kérdezte szinte mindenki egyszerre.

- Hát ezt csináljuk. Magunkra vonjuk a figyelmüket, ameddig elmegy. Másszatok fel a hátamra. - magyarázta, miközben sárkánnyá változott.

- Dehogy mászok fel, engem itt hagyhattok. - hisztizett Viktor.

- Akkor vesd be a szuper vámpír erődet és fuss utánunk! Én se akarom, hogy a hátamra ülj, hihetsz nekem, nem szoktam hazudni.

- Bátyus, mássz már fel, most nem érünk rá erre a veszekedésre - Azzal mindenki a hátára pattant, és elkezdték magukra vonni a farkasok figyelmét. Hát ez sikerült is, és mikor a farkasok odaértek, Laura felröpült, és nagy nehezen odarepült a hárfához (11-en azért kicsit nehezek voltak). Felszedte Aranyhajat is, aki nem győzött hálálkodni, aztán visszarepült a sátrakhoz. Ekkor mindenki leugrott Laura hátáról, és ő is visszaváltozott.

- Laura??? Te egy sárkány vagy?- csodálkozott Aranyhaj.

- Igen, de ezzel ne foglalkozz. Még mindig jobb, mintha vámpír lennék  – Viktor a célozgatásra nem reagált, bement a fiúk sátrába. Lassan mindenki lefeküdt, és Aranyhajat is meghívták éjszakára. Az elkövetkező nap viszonylag csendesen telt. Azon kívül, hogy Laura és Viktor egyfolytában veszekedtek. Mindenen összevesztek, még azon is, hogy mi legyen az ebéd. Dávidnak már kezdett elege lenni belőle, ezért elment sétálni. Ment, de hasra esett. Megnézte, mi lehet az, és egy csillogó bilincset talált, benne egy kulccsal. Hazament, hogy megmutassa, mit talált, de már messziről veszekedés hallatszott. Mikor odaért, látta, hogy megint Laura, és Viktor az:

- Na ne mond!

- Dehogyis nem, mért, talán én?

- Nagyon is meglehet.

- Na ebből elég, ha most azonnal nem tűnsz el innen…

- FEJEZZÉTEK MÁR BEE!!!- üvöltötte Dávid.

Ám ekkor váratlanul Enyedi jött elő, sikoltozva és azt mondta:

  - Egy óriási zombi-hadsereg!

Tehát mind visszamentek a szedett-vetett táborhoz, ahol legalább 100 élőhalott gyülekezett. Bors és Alexa próbáltak tanácskozni velük, de hiába. Ekkor állt elő Luca, és a telefonját mutogatta nekik:

 - Nézzétek! Facebook -on fönt van Robert, és chat-el velem! - a kék lények egy darabig nézték a kijelzőt, de lemerült a telefon, és a zombik újra támadtak. A varázserejű kis színészeknek sikerült visszaverniük őket, többé-kevésbé… Márkó, Atina, Alexa, Bors és Dávid hősiesen harcoltak botokkal, a többiek pedig átváltozva. Levi természetesen úgy döntött kihagyja a csatát, és elájul.

Mesélőhöz képest szörnyen unom, már amit írok. Csata, csata és csata… Szerintetek nem unalmas? Valami egzotikus kéne! Áh… Már meg is van!