11. fejezet

A holló

Laura már jól ismerte Atina szokásait, tisztán látta a helyzetet. Depis lett. Ismét. Nem volt új számára, hiszen tudta, hogy hamar elege lesz mindenből, és magába zárkózik, ha valami mélyen érinti. Egyből tudta merre kereshetik.

*

Békés, csöndes hely volt. Kitűnő ennyi dráma után egy kis egyedül létre. Egy már kissé rozoga kunyhó távol a szakkörtől. Sosem hitte volna, hogy egyszer pont menekülni kell onnan, amit a legjobban szeretett.

Kinyitotta az ajtót, ami nyikorgott egyet s elé tárta, az öreg szobát, amiben bizonyára már évek óta nem takarítottak. Ahogy belépett korhadt parketta megreccsent a lábai alatt. Szem forgatva tett meg egy újabb lépést, persze újra hallotta az ijesztő szinonimát. Ám a lány nem rémült meg. Már hozzászokott az egyedül léthez, és a padló recsegéséhez. Körbe nézett, de nem tetszett neki, amit látott. Elindult a lépcső felé remélve, hogy az emeleten szebb látvány tárul eléje. Hiába. A folyosó ugyanolyan poros, pókhálós volt épp, mint a lenti. Az egyik ajtó kilincséért nyúlt, s lenyomta. Elkerekedett a szája. Érdekes, hogy egy ilyen romban van egyetlen egy szoba, ami a XXI. század elvárásainak megfelel. Egyből a számítógéppel kezdett szemezni mikor hirtelen egy hangos sikolyt hallott, majd egy fekete holló teljes erőből a szoba ablakának csapódott.
- Hülye dög. - nyugtázta a lány egy vállrándítással, s levetette magát a gép elé, majd filmkeresésbe fogott. Olyat keresett, amit még nem látott. Rövidebb idő után talált is egyet, ami felkeltette az érdeklődését. A "Raven" című film mellett döntött. Elindította a filmet, amikor megszólalt az ajtócsengő.
Sóhajtva ment le az emeletről hogy ajtót nyisson, közben azon imádkozott nehogy a kiderüljön a szakkör jött utána. Mikor kitárta az ajtót, nem látott senkit sem. Ám a lábtörlőn megakadt a szeme. Egy döglött kivérzett varjú volt a lábai előtt. Atina undorodva belerúgott az állatba, ami az árokban landolt. Visszament a szobába és elkezdte nézni a filmet. Egyszer csak megérezte rezegni a telefonját zsebében, ám mikor elővette az nem jelzett ki semmit sem. Letette az asztalra, és nézte tovább a filmet. Pár perc múlva ismét rezgett, de szintén nem mutatott ki semmit sem. Megunta, így kikapcsolta a mobilt. Ám az újra elkezdett rezegni. Ekkor a lány mérgében kivette a készülékből az aksit, és a kártyát is, majd a szobában lévő ágyra hajított mindent. Ekkor megszólalt a csengőhangja.

- Na jó. Ez azért már különös… - fordult a lány az ágy felé a mobilért, ám a mobil helyén egy vérbe fagyott holló feküdt.

- Oké. Több mint különös… - emelkedett fel a lány a székből. Nem félt. Az elmúlt pár hét eseményei után még csak meg sem lepődött. Úgy gondolta jelen pillanatban semmi dolga, se keresni valója a földön. Máskor ő nyugtatott másokat s hessegette el a negatív gondolatokat, ám most ő gondolta úgy: Meg akarok halni! Jelen pillanatban ez csak megváltást jelentett volna neki, így nyugodt szívvel fogta két ujja közé a holló szárnyát, majd kinyitotta az ablakot és kidobta rajta. Abban a pillanatban hirtelen szélvihar támadt, a huzat pedig rácsapta az ablakot Atina kezére. A lány felsikoltott a fájdalomtól, majd másik kezével megpróbálta kinyitni az ablakot. Ekkor vér kezdett el folyni az ablakkeretből. A lány hiába küszködött nem szabadult. Ezért inkább megadóan felsóhajtott, és beletörődött a fájdalomba. Tekintetével végigpásztázta a kertet. A szemben lévő fán egy holló ücsörgött. Csőrében a lány mobiljával. A kijelzőn a következő felirattal: MEGHALSZ!
Ekkor hirtelen minden visszatért a "normális" kerékvágásba. A holló eltűnt, a mobil az ágyon volt, az ablak kinyílt. Atina felsóhajtott, majd ellátta sérült alkarját, és folytatta a filmet. Az első fél óra normálisan telt el. De akkor a filmben meghalt a főszereplő, és a számítógép monitorjának jobb sarkából vér kezdett el csöpögni. Lassan, ütemesen, majd gyorsan, szinte már hallhatóan. A lány elkezdett hátrálni a számítógép közeléből, kiment az ajtón, majd becsapta maga után. A földön viszont vércsíkok húzódtak. Atina elindult a vér nyomán, majd hirtelen a nyom megszakadt, és beleütközött valamibe. A lány lassan tekintett fel. Egy összeroncsolódott emberi test volt előtte. A férfi karjai ellentétesen ki voltak tekeredve, az egyik lába hiányzott, a másikon több nyílttörés, a nyaka hátra törve, előretekerve. Atina szorosan összezárta a szemét, elszámolt 5-ig, majd újra kinyitotta. Ahogy remélte a hulla eltűnt. De helyette a szembe lévő falon véres felirat villogott;

RAVEN

Ismét becsukta a szemét, elszámolt 5-ig majd mély levegőt vett.
- Meg akarsz halni Atina? - érzett meg a lány valami hideget a vállára támaszkodni.
- Nem. - lehelte.
- Hazug. - vágta ki az ajtót egy erős széllöket. A lány szíve a torkában dobogott.
Ekkor viszont mellkasának valami kemény ütközött, ami aztán a falnak lökte.

- Kész, vége! Meghaltam, ég veled Föld! - járták át a gondolatok a fejét, majd egy képet látott maga előtt.

Egy fehér bőrű, fekete hajú, véres arcú lányt látott a falnak vágódni. Két oldaláról, két farkas vicsorgott rá. Nyakán egy kéz, ami a falhoz szorítja. Egy sárkány dühösen morog mögöttük.

Érezte, hogy ereje elhagyja s a földre rogyott.

- Ne aggódj, már itt vagyunk!

- Lélegzik még? - 2 alak tűnt fel mellette, s nyugtatgatták. Luca és Alexa voltak azok s mögöttük, akik az idegent fogságba ejtették: Laura, Bence, Viktor s B. Barna. Amikor a művelet sikerült, ők is Atina köré gyűltek. Nem is vették észre, hogy az idegen eltűnt.

- Jajj srácok, úgy örülök, hogy itt vagytok. Hogy találtatok meg? Ki ez a férfi? Mit jelent, hogy Raven? – Atina e kérdésekkel bombázta a megmentőit.

- Nyugodj már meg! Laurának köszönd, hogy megtaláltunk. És nem tudom, hogy mit jelent. Miért? – válaszolt neki Bors.

- A Raven hollót jelent, de nem tudom, hogy miért ez a legfontosabb, mikor majdnem meghaltál. – oktatta ki Viktor.

- Jól van, na! Ne oktass ki! Nem vagyok hülye!

- Ha megint veszekedni kezdtek, mindkettőtöket itt hagyunk, és bezárunk ide. – intette le őket Dávid, akinek már totál elege volt a veszekedésekből. A gyerekek tovább indultak, bár már esteledett, de senki nem akarta az éjszakát ott tölteni. Eldöntötték, hogy kicsit távolabb letáboroznak, aztán másnap visszaindulnak a TESCO- hoz, hogy Bencét allergiatesztre küldjék. Le is táboroztak, és immár nyugodtan aludhatott mindenki. Senki nem hülyítette őket rémtörténetekkel, senki nem veszekedett, és senki nem tűnt el. A lányok viszont reggel azon gondolkoztak, hol lehet Mátyás könyve.

- A kastély környékén nem hiszem, de az biztos, hogy egy várban.

- Igen, de nem hiszem, hogy ebben az erdőben bármi más elférne. Már van itt egy kastély, egy TESCO, és egy kórház. Mi jöhet még?

- Én már semmin sem lepődök meg. Mi jöhetne még?

- Lányok, akkor indulunk? – kérdezték a többiek, amikor már mindenki fölkelt.

- Persze. Tudjuk meg, mitől ilyen idegesítő Bence tüsszögése. És a kezemet is megnézhetné valaki.- helyeselt Atina, aztán elindultak.

- Amúgy mi történt a kezeddel?- kérdezősködött Viktor.

- Rácsapódott az ajtó. – válaszolt Atina. Egy negyed óra után odaértek a TESCO- hoz. Bementek a mellette lévő kórházba.

Bejelentették, hogy szeretnék kivizsgáltatni Bencét, de a portásnő közölte, hogy ezt csak egy felnőtt társaságában tehetik meg. Nem hátráltak meg, hiszen ezért vagyunk színjátszósok, hogy ha az alkalom úgy adja, színészkedjünk. Luca előre lépett és közölte, hogy Bence a fia. A nő ezt persze el is hitte (alapesetben biztos nem hitte volna el, de sürgetni kell az eseményeket). A portásnő hamar hívott hozzájuk egy nővért, hogy vezesse el őket az orvoshoz.

Leültek a mind a váróba. A nővér azt tudakolta mit keresnek 12-en egy kórházba, mire Luca azt válaszolta testvérek.

- És mind a maga gyerekei?

- Mi ebben olyan meglepő? Ő pedig itt a férjem. - és maga mellé rántotta Viktort, aki bárgyún mosolyogni kezdett.

- Furcsa egy család. Ha szabad megkérdeznem hány évesek maguk?

- Na de kérem. Lehet, hogy öregebbnek látszunk, mint amennyik vagyunk, de nem illik az idős korral gúnyolódni. - húzták föl orrukat.

Bors, Levi, Márkó és a 2 Barna kalandra vágyott. Szívesen ment volna velük Bence is, de ő az orvosra várt. Elindultak a kórház felderítésre. Növénytől futottak növényig és azt hitték nem látja őket senki, és á… kicsit sem nézték őket hülyéknek. Amilyen nagy mázlijuk van mindig egyből a hullaházban kötöttek ki. Levitől nem várhattunk mást: elájult.

Közben a többiek az orvos érkezését várták, ami Bencének egy csöppet kényelmetlen volt, hiszen „szülei” között ült és azok kezét fogta, és hát nem gáz, hogy olyan magas, mint az apja.

Atina közbe azt részletezte a lányoknak, hogy mi történt vele a házban s, hogy nehogy azt higgyék, most minden meg van bocsájtva a „szőkeségnek” Mr. Hólyagnak.

A még mindig ott lábatlankodó nővérkére mind figyelmesek lettek. Atinának szörnyű emlékek hasogatták a fejét és ráismert a nőre.

- Raven! - suttogta.

- Ő az? - nézett rá Laura.

- 100%

- Azonnal kerítsük elő Márkóékat! - kiáltotta Alexa, s elindultak arra amerre a fiúk mentek. Csak csúsztak végig a folyosón, de a nő kiszúrta őket. S mérgesen, de feltűnés nélkül elindult utánuk. Hamar megtalálták a fiúkat, ugyanis Márkó sikított. Nem halkan azt meg kell hagyni. Rájuk törték az ajtót és egyből az ismét elájult Enyedit látták. Körbe néztek a teremben és elborzadtak a sok hulla láttán.

Az ajtó bevágódott mögöttük mire mind a kilincsér nyúltak, de egy kulcs elfordult a zárban. Még hallatszott egy gonosz kacaj kintről, s csak ezután jött az a rész mikor mind verni kezdték az ajtót és segítségér kiabáltak. Persze természetesen senki nem jött a segítségükre. Mikor már elfáradtak, körülnéztek. Az egyik boncasztalon egy hulla feküdt, és mellette a papírjai.

- Lányok, nem ismerős ez valahonnan?- kérdezte Laura, aki úgy vélte, felismerte a hullát.

- De, ez az a hapsi, aki a ház egyik folyosóján feküdt, amikor odaértünk. – válaszolt Bors.

- Ő volt az a hapi, akihez a vércseppek folytak. – oktatta ki őket Atina.

- Az nem lehet. A korlapja szerint már „1 hónapja meghalt. Megölték egy kis faházban, az erdőben. A gyilkost az óta sem találták meg.” – olvasta fel Alexa, amit látott.

- Pedig biztos, hogy ő volt. – nyugtázta Márkó is.

- Furcsább dolgok is történtek már. Viszont valahogy ki kell jutnunk innen.- mondta Dávid.

*

- Nem gondoljátok, hogy már elég régen elmentek a többiek? Lehet, hogy bajuk esett, vagy...- kezdte Bence, de mielőtt befejezhette volna, odajött az egyik nővér (Raven):

- Bence, bejöhet. És ha megkérhetném, a szülei is kísérjék be.

- Természetesen. – mondta Luca udvariasan, aztán odasúgott Viktornak: - Te keresd meg a többieket. Rossz előérzetem van. – aztán bement Bencével együtt a kórterembe.

- Maga nem jön? – kérdezte Raven.

- Nem, ideje megkeresnem a többi gyereket. – vágott vissza Viktor, és bár Ravennek nem igazán tetszett, elsétált. Kereste őket mindenhol, de sehol sem találta. (Nem gondolta volna, hogy a hullaházban vannak) Már a nővéreket is megkérdezte, amikor hirtelen Ravennel találkozott.

- Hát a Bence, és a Luca hol van?- kérdezte tőle, de Raven csak annyit válaszolt, hogy „Biztonságban”, aztán egy rémisztő kacaj hallatszott, és Raven eltűnt. Viktor immár egyedül maradt.(szokásához híven…)

*

- Valahogyan ki kell jussunk innen!

- SEGÍTSÉÉÉG!!!!

- Azt hiszem, kijutottunk.

- Mit beszélsz itt, Dávid?

- Nálam van a telefonom.

- És ez előbb nem jutott volna eszedbe? Na… mire vársz? Hívj már föl valakit!

- Jó, de Viktor mobilja Aranka néninél van.

- És nincs meg másnak a száma?

- De, Bencéé.

Hallo! Szia, Bence!

Hol vagytok? Bezártak minket a hullaházba.

Nem akartok segíteni, kijutni? Miii? Kicsoda?

Minket is ő. Ő Raven. És ki van veled? Viktor nem?

Értem… Oké, akkor, ha kijutottatok, segítsetek. Persze, mi is.

Jól van.

- Mi történt?- kérdezték a többiek egyszerre. Dávid halványan vázolta nekik hogy Raven foglyai, de megpróbálnak kijutni onnan, már találtak is egy pár lehetséges módot erre. Bátyja természetesen nincs ott.

 - Ó, már annyira elegem van, hogy mindig annak az eszement denevérnek kell minket kimentenie! – panaszkodott Alexa. Barnus is egyet értett vele, így hát pókká változott, és egy hatalmas hálót szőtt a plafon alá

 - Ó, már értem! Pont olyan ez, mint a Covert front nevű játék 3. részében… - ébredt rá Laura

 - Másszatok fel! – Utasította a többieket 2. Barna. Ezért hát felmásztak, és vártak Ravenre. Hamarosan meg is jött a gonosz nő, és kereste őket. Mivel nem talált senkit, ledobta táskáját, amiből kiesett egy tükör.

 - Jaj, a varázstükröm! – kiáltott fel a nő, és óvatosan visszarakta a tárgyat. Ekkor Bors felkiáltott, és Barnus meghúzott egy fonalat. Mind egyszerre zúdultak rá a gonosz személyre, és hamar beletekerték a hálóba. Alexa kíváncsian elővette a tükröt.

 - Szóval varázstükör!

 - Szóuval… - tette hozzá Laura a hármuk sajátos szólását.

 - Szóuval! – ismételte meg Atina

 - Ezt hagyjátok abba! Idegesítőek vagytok! – szólalt meg mögöttük egy hang.

 - TESÓ!  - Dávid, mint általában, gyermekes hangon felkiáltott. – De hol vannak Bencéjék?

 - Ugyan! Úgyis elegem volt abból, hogy a nővérem folyton piszkál, most minek keressük meg?

Viktort követve visszamentek barátaikért. Mikor már mind együtt voltak, visszamentek a faházba, hogy befejezzék a filmet, hátha megtudnak belőle valamit. Rátaláltak arra, amit kerestek. Hozzáláttak csapdát állítani Ravennek; Enyedi a fal mellé állt, később derül ki, miért; a 2 vérfarkas volt az őrszem, figyelték, mikor jön ellenfelük; Bors és Dávid a tükröt tartották, kicsit távolabb Enyeditől; Viktor a tetőn állt, a kémény mellett, és ha Barnáék jeleznek, azon keresztül továbbította a lányoknak, amiket üzentek; Luca volt a csali. Mikor Raven megjött, befutott a házba, a gonosz pedig utána. Elfutottak a konyha felé, majd a nappaliba; fel az emeletre végig a folyosón, ahol már készen állt a csapda. Enyedi Raven látványátok elájult, és kigáncsolta, eközben Luca félrehúzódott. Az utolsó pillanatban a két fiú elé álltak a tükörrel, és a nő átesett rajta… ám már ketten voltak: a fekete hajú gonosz, és a szőke jóságos ember. Alaposan megvizsgálták egymást, olyanok voltak, mint egymás tükörképei. Aztán átváltoztak: egyikük fekete hollóvá, a másik fehérré, és kirepültek az ablakon.