10. fejezet

Menekülés

- Dínóvá változtam? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Dávidtól megszokhattuk, hogy ilyen bugyuta dolgokba csöppen, hisz itt van ezen a fura helyen, a bátyja egy vámpír, akit a gonosz tanár tart fogva egy várban, ahol Rapunzellel kell, egy szobában lakjon, eközben a többiek mit sem sejtenek arról, hogy ő egy T-rex, és egy múmiától szerzett időgéppel visszajutott a múltba, ráadásul itt egy bébi dínó, aki igazából az ő fiókája…

Ugye egyáltalán nem új? Dehogy is. De térjünk vissza a témához.  Elindult hát a házhoz, hátha megtudja, miről is maradt le, és talán még akár…

- Igen! - kiáltott föl, elvégre így mind visszatérhetnek a Földre.

 Dávid már a háznál járt. Bence kifutott a házból, és próbált menekülni, ám a fiú megállította.

 - Figyelj! Én Dávid vagyok! Visszautaztam az időbe, és meg akarok tudni pár fontos dolgot! Figyelj! Maradj a ház körül, és meg ne támadd őket, mert én támadok rád! Megértetted?- Bence bólintott és megkerülte a házat. Dávid csak erre várt, majd az ajtó közelében elbújt. Nem sokkal később egy másik szereplő lépett színre. Csuklyában odalopódzott az ajtóhoz és benyitott; odabent csönd volt, a ruhák szanaszét. De azok nem is igazi ruhák voltak! Pár perccel később Aranka néni kilépett az ajtón, és távozni készült. Dávid ekkor előrontott és elcsórta tőle a garbót. A gonosz tanár elfutott, a ruhák pedig visszaváltoztak. Viktor értetlenül nézett öccsére, persze nem tudta ki ő…

 - Bátyus, erre nincs idő! Keresd meg Bencét, ő majd elmagyarázza. Ügyelj, rá nehogy Aranka néni megtaláljon!

Nem volt sok idő.  Sietett a lányok ablakához, akik körben ültek a padlón és beszélgettek.

- Már nem azért, de örülök, hogy Viktor elment, és folytathatjuk a kiút keresését.

- Igazad van, amikor velünk van, nincs semmi, csak dráma. - helyeselt Alexa. De azt nem tudták, hogy ezt Dávid hallja. De ahogy ez nem rég le lett írva, nem egészen úgy történt. Dávid dühösen beviharzott a szobába, és kicsit hangosan kioktatta őket:

 - Igen akkor sok a dráma, de igenis a testvérem, és lehet, hogy sokat szekálom, és ti is, de ez nem változtat semmin! Ki kell jutnunk nem? És ha ő itt marad? Most úgy gondoljátok jó, hogy nincs itt de… - nem bírta tovább leroskadt egy ágyra és megeredtek a könnyei. - Hiányozni fog. Tudom…

 - Tudod ez igaz, de azért mégis… - kezdte Alexa, de Dávid felpattant és elviharzott. Így történt hát a ’veszekedés’. Az időutazó most elindult lefelé a hegyen. Itt már nem tehetett semmit. Elment bolyongani valahova másfelé, persze tudatosan, és valami céllal. Átkelt a réten, ahol a múmiával találkozott. Sietnie kellett, mert ha, a másik Dávid, aki épp a múmiához ment, meglátja és elfut, akkor semmi sem történik úgy, ahogy kéne. Futott, futott, ahogy csak bírt. Elhaladt a vasút, és a mini T-rex mellett is. Elért a fanta- narancs folyóig, és oda ahonnan indultak. Ott viszont nem volt semmi. A szíve mélyén mégis érezte, hogy erre kell mennie. Így hát elindult előre, magabiztosan, mint aki már ismeri az utat. Ment, sokáig, bele is telt pár órába mire odaért. Már a nap is lement, mire odaért. Egy hatalmas feketelyuk örvénylett előtte. Hirtelen a távolból közeledett valami feléje. Gyorsan előkapta az időgépet, és visszaért oda, amikor épp indult volna kifelé, hogy megszökjön. Ekkor már tudatában volt, hogy mi történt, és leült a kanapéra. A többi fiú is ott volt, és a lányok is lejöttek

 - Most mi legyen? - kérdezte Luca. Ám ebben a pillanatban kopogtak. Laura megnézte ki az, és Viktorral meg Bencével találta magát szemben. Azonnal vissza is csukta az ajtót. Persze a fiúk azért bejöttek, és csatlakoztak a tanácshoz. Senki sem tudta, mi legyen, csak Dávid ült és vigyorgott, mint a has fájós medve, aki örül, mert legalább a feje nem fáj. A többiek kérdezték is mi az, de ő csak ült némán, csupán annyit mondott:

 - Gyertek utánam! – és így elindultak lefelé…

*

Ahogy ez lenni szokott, senki sem fordított gondot a legkisebbre. Márkó történetünkben eddig keveset szerepelt, pedig nem is hinnétek, milyen jelentőséggel bírt. Szegény gyerek kezdte megunni, hogy semmibe veszik és lemaradozott a többiektől. Végigmentek azon az úton, amit már Dávid nagyon jól ismert. A fanta folyó mellett elhaladva köszöntötték a farkast, és Doodle -t, a jóságos űrlényt, aki régebben segített nekik. Persze nem tudták, hogy mekkora hálával tartoznak majd a lemaradt Márkónak. Már látták a fénylő átjárót, amikor azt egy hatalmas sötét alak takarta el. Egy ronda szörnyeteg volt az.

- Ó-Ó! – kiáltotta Enyedi. – Nekem most, ő most…ÁÁÁ! … Én…Ő…ijesztő!!!!!!!!! – és elájult. Bodai a karjánál fogva húzta a földön, és úgy próbáltak menekülni, ám a szörny rájuk dobott egy hálót. Bence és B. Barna, valamint Laura megpróbáltak átváltozni, de hiába. Varázsháló volt, ami fogva tartotta őket. Viktor megpróbálta széttépni, de ez sem hatott rá. Atina egy körömreszelővel próbálta elvágni, de kudarcot vallott. Csapdába estek. Nem volt kiút!

*

Márkó lassan haladt, és már látta is a varázskaput… és társait leláncolva, velük szemben egy szörnyet, aki egy bográcsban kotyvasztott valamit. Szerencsére a kisfiúnak volt elég esze, ez hangozhat akármilyen hihetetlenül. Odalopódzott társaihoz, é egy vasrúddal szétfeszítette a láncot.  Ezután odament a szörnyeteghez, és rászólt:

 - Te nem is vagy igazi szörnyeteg! Még csak ijesztő sem vagy - erre aztán az űrlény megharagudott. - úgy bűzlesz, mint a kéthetes tonhal egy kuka alján! De komolyan! És úgy nézel ki, mint egy nyomott képű tehén, aki olyan öreg, hogy ránőtt a szikla! - a szörny felordított és üldözte Márkót, aki egyre csak csúfolta, eközben a többiek bementek az átjáróba. A merész fiú pedig utánuk.

*

Újra a Földön

Mindenki nagyon megkönnyebbült. Boldogok voltak, hogy végre visszatérhettek a Földre, és folytathatják a könyv keresését. A dimenzióba tett látogatásuk után az erdőbe értek vissza. Mentek tovább, az unalmas órák lassan vánszorogtak egymás után, és lassan eltelt a nap. A sötétedés félhomályában találtak egy hatalmas kutató központra, és mellette egy TESCO -ra. Bors felvetette, hogy még nem történt meg minden az álmokból, ezért fel kéne készülni, hátha lesz folytatás. Így hát bevitték Bencét egy allergia tesztre, aztán átvitték a TESCO -ba, ahol kiválasztották a megfelelő fűszert, amire nem volt allergiás.(eközben Márkó és Barnus női ruhákat és parókákat próbálgattak, és manökenjárással közlekedtek a sorok közt) Vettek pár zacskó chipset is, meg egyéb ételeket, aztán este leültek egy tábortűk köré és ettek. Mindenki csak úgy falta a vacsorát, csak Viktor kuporgott és olyan volt, mint aki erőt akarna venni a vérszomján. Aztán egyik pillanatról a másikra felállt és befutott az erdőbe.

Ez nagyon furcsa.

 - Vajon megint hova megy? – nézte értetlenül Luca a fák sűrűjét,  de hiába; nem látott semmit.

- Ugyan, biztos kajálni… - mondta Dávid, bár ő sem látott benne logikát. Tudomásai szerint csak Aranka néni hipnotizálta, hogy vámpír legyen, de ha nem az miért ment el, ha nem vadászni?

 - Te tökfej! Itt a kaja! Vége a varázslatnak! – oktatta ki Alexa. Dávid bólintott és ettek tovább. Enyedi egész este rémeket látott és nem hagyta a többieket aludni. Íme néhány rémsztori:

Egy osztály tragikus története

Egy nap egy osztály elment kirándulni az osztályfőnökükkel. Egy közeli erdőben ütöttek tábort. Este lefeküdtek aludni, de az egyik fiú kiment, hogy megijessze a lányokat. Furcsa hangokat hallott a bokorból. Odament a bokorhoz, és ekkor egy fekete alak ráugrott, és megölte. Reggel holtan találták meg. Kb. 5cm-es csíkok húzódtak 8 méterig és utána eltűntek. A fiúk nem tudtak semmiről. 2. nap éjszakáján a telihold sárga világított, és fény vette körül. Már éjfél körül járt, amikor az egyik fiú felébredt a faházban, és meglátott egy nagy feketés alakot az ablakban. Gyorsan fel akart ébreszteni mindenkit, de a többiek már javában aludtak. A szörny, ami egy nagy emberevő növény, egy hibrid volt. Csak a mozgó embereket látta. A fiú reggel felébredt, és azt hitte az egészet csak álmodta, de amikor fel akart kelni észrevette, hogy körülötte minden csupa vér. Benézett a takaró alá, de nem tudott felkelni, mert nem voltak lábai, sem kezei. Lassan elvérzett. A növény visszament a bokorba. A 3. nap reggelén a lányok felkeltek. Az egyiküket elkapta a hibrid, és tudták, hogy meg fogja ölni, ezért visszarántották. Este a növény már nem jött vissza, de az egyik lány elment a közeli kúthoz és vizet akart hozni. Lenézett a kútba és egy fekete hajú lány ült benne. A lány berántotta a kútba és megölte. Aznap este a lányok már nem tudtak elaludni, összepakoltak és elfutottak. Amikor hazaértek, már reggel volt és a híradóban egy rettenetes dolgot mutattak. "Egy erdei táborban egy tömeggyilkos járt és mindenkit megölt, akit csak talált. Egyetlen túlélő volt az osztályfőnök, akinek sürgős ügyben el kellett utazni, és 4 lány, akik aznap este elmenekültek" A lányok megúszták, de a gyilkost soha többé nem látták az a legenda járja, hogy még ma is az erdőben van és áldozatait keresi.

Ez volt az egyik történet. Kíváncsiak vagytok a másikra is? Hát, íme:

Egyszer hazafelé ment egy lány a suliból, s egy furcsa hangot hallott, hátra fordult, de nem látott semmit, csak egy szakadt újságpapírt. Továbbment, de megint hallotta a hangot, és az újságpapír még mindig ott volt mögötte. Elkezdett gyorsabban menni, hátranézett, és az újságpapír belerepült az arcába. Egy 1998-as kiadása volt a Népszabadságnak. elolvasta, és ott volt benne, hogy egy sorozatgyilkos megölt 5 embert abban az utcában, ahol akkor lakott. ezt hátborzongatónak találta, és olvasta tovább, eljutott oda, ahol felsorolták, hogy kiket ölt meg, és ott volt a neve! Ez még nem lenne furcsa, ha mondjuk Kovácsnak hívták volna, de a neve Kucsmanick Jovánka, és a születésnapján gyilkolták meg! Nagyon megijedt, 1 hét múlva volt a szülinapja. 1 hét múlva a buliján nagyon feszült volt, de már kezdett ellazulni, evett a tortából, vidám volt. Amikor lekapcsolták a lámpákat, hogy bulizzanak, valaki leszúrta a legjobb barátját, és készült őt is megölni, hallotta, hogy ott liheg mellette, hátrafordult, és a tükörben ami mögötte volt, meglátta a gyilkost. De amikor megfordult, hogy megnézze élőben is, nem volt ott. Még aznap elköltöztek, és az interneten rákeresett a gyilkosra, aki megölt 3 embert 1998-ban, és kiderült, hogy még abban az évben FELAKASZTOTTÁK!

A lány ezt egy újságnak mesélte.: Ez 2 éve, 4 hónapja, 3 hete, 8 órája és 11 perce történt. Azóta hiszek a szellemekben. Engem nem lehet hülyének nézni, ... mert ez IGAZ történet!

U.i.: 1 éve, 10 hónapja, 6 hete és 9 napja halott vagyok

Levi miközben a szavak elhagyták száját, olykor-olykor megborzongott. Alexa és Atina ezeket a történeteket már kívülről fújták, így nagy unalmukba elmentek a titkos vetítő gépükkel játszadozni.

Majdnem lebuktak, ugyanis Viktor épp akkor ért vissza az isten se tudja honnan. Egyből kérdésekkel bombázták.

- Mégis hol a csudába voltál?

- Tudod mennyire aggódott érted Dávid?

- Csigavér, csajok! Csak nem aggódtatok értem ti is?

- Vesztél volna az erdőbe! Mégis, hogy gondolod?

- Ja… Volt pár nyugodt… Már amennyire Levi rém sztorijait annak lehet nevezni… percünk nélküled.

 - Nem értem ezt a srácot. Ha annyira fél mindentől minek mesél rémtörténeteket?

- Azt akarja, hogy ne csak ő féljen. Amióta Barna óriáspók nem nagyon van erre remény.

- Na de ne térjünk el a témától! Hol voltál, és mit csináltál?

- Mit érdekel az titeket?

- Nehezedre esik elmondani?

- Igen. El sem tudod képzelni mennyire.

- Ne már! Kérlek! Mutatunk cserébe valamit.

- Nem hiszem, hogy az a valami meg ér annyit, hogy elmondjam!

- Jó… Akkor csak csukd be a szemed, zárd ki egy pillanatra a külvilágot és ne foglakozz semmivel. Szólunk, ha kinyithatod. - Viktor hallgatott a lányokra, akik gyorsan egy bokor mögé rejtették gépüket, Aranka néni vetítésre állították. Alexa ott maradt, hogy irányítani tudja.

- Most már kinyithatod. - kinyitotta szemeit, amik a megszokottnál is nagyobbra kerekedtek, elvörösödtek s mérgesen Aranka néni felé vetődött a tekintete. Mélyeket lélegzett. Atina hátrálni kezdett mivel elég ijesztőnek bizonyult számára ez az ábrázat.

S mint amikor a bikák elé piros kendőt tartanak úgy indult neki a fiú a kivetített tanárnak. Alexa gyorsan kikapcsolta a gépet. A 2 lány értetlenül meredt a még értetlenebb fiúra és még inkább faggatózni támadt kedvük.

- Ez már sok! Most azonnal kezdj el gyónni!!!

- Nem értetek semmit!!! Hülye libák vagytok! Nem is csodálkozok, hogy a Ludas Matyiba annak raktak titeket, pedig őszintén féltem, hogy én kerülök abba a szerepbe, kár volt aggódnom, hiszen ti arra lettetek teremtve, hogy libák legyetek. ÉSZ NÉLKÜL!!! Szakadjatok le rólam!

- Álljon meg a hegyi menet! Ne merd még egyszer a libákat szidni!

- GágáááGÁÁÁÁ! - ripakodtak rá.

- Jaj, bocsánat! Ezzel most szegény libákat leminősítettem. Ők jobbak, mint ti!

- Te felfuvalkodott egoista hólyag!!!

- Hogy van pofád ehhez?

- Pofája a lónak van. :P

- MEG NEKED!

- Ti beszéltek, akik nem tudtok fél óráig csöndben maradni? Nem értem, Aranka néni mér nem küldött már el titeket a fenébe?!

- Na ezt most fejezd be!

- Csak azt nem tudom, hogy lehetett Virágnak ilyen rossz ízlése?!  Pedig nem szokott ilyenekkel járni.

- NA őt hagyjátok ki ebből!!!

- Alexa, szerintem valamivel hipnotizálta! Kizárt, hogy magától szeretett beléd.

- Igen, kizárt.

A többiek tátott szájjal álltak, és távolról figyelték a történteket.

 - Ó, miért nem szóltatok?! Imádok veszekedni! – kiáltott Laura, és csatlakozott a vitához. – Viktor, csakhogy tudd, szerintem tökéletesen igazuk van. Azalatt a pár nap alatt… na, jó csak 2 nap volt, szóval, amíg a kastélyban voltunk, addig megismertelek egy picit, és Atináénál is nagyobb az egód. Ez nagy igen csak nagy szó, és hidd el, nem hazudok.

 - Na, álljunk csak meg! Te ezzel a kistermetű sajtevő godzzilla szerű idióta libával hasonlítgatsz engem? Hol itt a kamera, kérem?!

Erre Atina már nem bírta szó nélkül ezt a becsmérlést:

- Na idefigyelj Mr. Hólyag! Nem érdekelsz, oké?!Elegem van belőled!

- Ti nem voltatok hajlandóak leszállni rólam!

- Ez a veszekedés uncsi. Megyek aludni! – jelentette ki Laura, visszaballagott a táborba, sárkánnyá változott, összegömbölyödött és betakarta magát szárnyaival. A többiek is követték a példáját: Barnus pókká változott, és a többiek feje fölé szőtt magának egy hálót. Bence és másik Barna egy bokor mellé lefeküdtek, a többiek meg oda, ahol kényelmes volt. Egyedül a két Vastag gyerek maradt ott a vita színhelyén.

 - Olyan rossz ez, hogy mindenki elfordul tőlem. Pedig csak szeretnék normális lenni – siránkozott az idősebbik.

 - Hát tesó, nem mindenki fordult el…

 - Jó, rajtad meg a többi fiún kívül. A lányok utálnak.

 - Hát tudod biztos, azért mert…

 - Nem vagyok kíváncsi a részletekre!

 - Jó akkor megyek aludni. Jó éjt! ... Ő… te nem jössz?

 - Én nem alszok! Jó éjt.

Tehát Dávid elment aludni, Viktor pedig ébren maradt… Atina eközben, akinek már elege volt Viktorból, meg a titkolózásaiból, elment.