8. fejezet

Óriás pók

- Látjátok azt a hegyet? - s eléjük mutatott.

- Hogyne látnánk mikor itt állunk tőle két méterre?

- Jól van, na. Ez csak költői kérdés volt. - mentegetőzött. - Szóval ide most felmászunk.

- Dehogy mászunk! - tiltakoztak a többiek, ám a „vezér” sunyin bólogatott ezzel azt mondva: „De, de!”. Kb. fél óra vitatkozás után megegyeztek abban, hogy sorsot húznak ki menjen föl Viktorral. Bodai húzta a rövidebbet, de mindenkinek fel kellett mennie, mert Viktor elkezdett hisztizni, hogy ennyi erővel nyugodtan aludhatna Aranka néninél (ami persze nem volt igaz, de ezt ő is jól tudta). Elkezdtek mászni. Már szinte a tetején voltak, amikor valami beárnyékolta a napot. Felnéztek, és a hegy tetején egy óriás szemüveges pók állt.

- Oké. Erre én sem számítottam.

- Nézzétek, ez a szemüveg nem Barnáé?

- De. Mit tettél Barnával?- ordított Levi. És ekkor furcsa dolog történt (bár szerintem ők már semmin sem lepődnek meg). A pók megszólalt:

- Én vagyok az, Barnus.

- ÁÁÁÁ. A pók megette Barnát, és most a gyomrából beszél.- folytatta az ordibálást.

- Fejezd már be, Enyedi, ez tényleg a Barna. - szólt rá Bors, akinek egy életre elege lett belőle.

- Öcsikém veled mi történt? - aggódott Luca.

- Az ufók adtak nekem valami oltást, jut eszembe: Áúúú! És attól ez lett belőlem. Képes vagyok bármikor óriás keresztes pókká változni.

- Jesszus!

- Nem is meglepő. De miért tűntél el eddig?

- Az már nem érdekes, ugyanis hála NEKEM, már megvan, mivel én a nagy tudományommal rátaláltam. - dicsérte az egekig magát Viktor, miközben a tükrében nézegette magát.

- Akarod mondani rátaláltunk! - oktatták ki.

- Igen. Úgy értem nélkülem biztos nem találtátok volna meg.

- Áh nem!

- Tudod mikor a múltkor azt mondtam, hogy menj át egy másik bolygóra, ahol talán elfér az egód, akkor nem erre a bolygóra gondoltam! - ripakodott rá Laura.

- Mit is mondtál? Nem figyeltem, mert a tükörképemmel voltam elfoglalva.

- Na, jó… Nem érdekel, hogy a bátyám vagy! Kitagadlak vagy nem is tudom, mit csinálok, de épp, hogy csak megérkeztél és itt drámázol. Én ezt nem hallgatom tovább. - nem is csoda, hogy Dávidnak már elege volt. Nem akarta, hogy azt higgyék, ő nem nevelte meg rendesen bátyját. Elsétált egy közeli sziklához és távolról figyelte az eseményeket.

- Ez nem volt jó húzás. Vigyázz mit csinálsz, még bajod esik, de akkor rám ne számíts, ha úgy gondolod, hogy mindent képes vagy egyedül megoldani. - oktatta ki Bors, valahogy úgy, ahogy a Ludas Matyiba megköszönte a fizetést Döbröginek. Sarkon fordult és csatlakozott Dávidhoz.

- Rám se!

- Úgyszintén!

- Sőt még rám se! - elhangzott egymás után egy pár ilyen, s egyre gyarapodott a Dávid pártiak száma.

- Tudod eddig azt hittem, én vagyok az egoista, de ezalatt a „kis” kaland alatt rá kellett jönnöm, te még háromszor akkora egoista vagy mint én, és az nagy szó. Mert az az igazi egoistaság, amikor a büszkeséged nem engedi, hogy elhidd, másoknak az igazat. Ezt gondold csak át! - itt már csak a 4 lány állt ott, de Luca pókká változott öccsével társalgott kizárva a külvilágot. Atina szónokolt majd Lucát kivéve mind hárman elindultak a többiek felé, de Laura még visszafordult Viktorhoz, aki még mindig a tükör előtt bájolgott.

- Add csak oda egy kicsit! - s a tükörér nyújtotta kezét.

- Minek?

- Csak add oda! - Viktor mit sem sejtve odaadta neki a tükröt. Laura belenézett, megforgatta majd teljes erejéből földhöz vágta s a lányok felé fordult, és széles mosollyal hallgatta a vámpír sikolyát.

- Szép volt! - dicsérte meg Alexa, s mind a hárman kacagva indultak a többiek felé, akik szintén röhögtek. Luca és Barna, aki időközben úgy döntött jó volna emberi alakot ölteni, csatlakoztak hozzájuk.

Még egy pillanat erejéig nézték, ahogy legidősebb szakkörösük egyedül maradva, tükrének apró pici darabkáit bámulja majd elindultak vissza a halálvasúthoz.

Mikor a vámpír látta, hogy egyedül maradt térdre esett, s amit eddig csak öccse látott tőle, keservesen zokogni kezdett. De miért? Széttört tükre lett volna az oka, vagy csak az, hogy egyedül hagyták? Mindenki gondoljon, amit akar, ez csak később derül ki.