7. fejezet
Feketelyuk dimenzió
|
Most talán azt hinné az ember, hogy valaki ijedten ült föl az ágyában, de az, hatalmasat téved. Ugyanis csak az áram ment el. Voldemort bosszankodni kezdett, hogy tönkre tették a nagy drámai jelenetét. 1-2 perc múlva ismét világos lett, de kis színészeink addigra már nem voltak sehol.
|
Nem, nem szöktek meg. Mivel mikor az áram elment Voldemort épp varázsolt ezzel egy új varázslatot alkotott, amivel a feketelyuk dimenzióba jutatta el a csapatot.
A hely ahova kerültek nem volt ismeretlen, hiszen mikor a forgatókönyv szerint megjelent Robert Pattinson, átkerültek egy másik dimenzióba. Ez volt az a dimenzió. És csodák csodájára Luca felsikított. Rob abbahagyta a táncot, és odament a rajongóihoz. Autogrammot osztogatott, és képeket készített. Fényképezkedés közben Luca jajongva így szólt:
- Istenem, Rob, hogy lefogytál, mióta utoljára láttalak.
- Hát Luca, elmondom, hogy itt nincsen felszolgálás, és magamtól nem fogok semmit se megenni. Mért van az, hogy az űrlények nem képesek megetetni? Nagyon lusták, mondhatom. DE, most, hogy itt vagytok ennyien, majd meg lesz a dolgotok.- persze Lucán kívül mindenki erősen ellenkezett, de mit sem ért. Ekkor megjelentek az űrlények, és így szóltak:
- Hallo emberk! Üdv földünk. Értitk? Mi lenni barátság.
- ÁáÁÁááÁÁÁÁáááá ÜRLÉNYEK- ordibálta Levi (szokás szerint). Aztán úgy futkározott körülöttük, mint egy elmebeteg.
- Ti lenni nem barát? Ő lenni idiót?
- Ne aggódjatok. Mi nem vagyunk hülyék, csak felkavarták a történtek.
- Mi lenni kaja. Kér?
- Igeeen!!! – szólalt meg Márkó, és megharapta az egyik űrlényt.
- Ti nem vagytok finomak. Gombás láb ízetek van.
- Ti lenni gonosz lény. Mi tenni harc.- és ekkor harcolni kezdtek. Folyt a harc, amikor Rob elordította magát:
- Hülye UFO -k, húzzatok már innen, nem tudok aludni.- és ekkor furcsa módon az űrlények haptákba álltak, és katonásan elmeneteltek. B. Barna, aki úgy megszerette őket, elment velük, és senki nem tudta visszatartani. A gyerekek elmentek valami ennivalót keresni, de azon földön nem volt semmi étel. Így aztán visszamentek, és aludni készültek, de nem tudtak rendesen, mert Rob úgy horkolt, hogy még álmukban is azt hallották. Éjszaka közepén az űrlények visszajöttek, hogy újabb támadást indítsanak. De véletlenül felébresztették őket. És ekkor furcsa dolog történt:
Megjelent egy repülő csészealj, és felszippantotta az űrlényeket. Mindenki nagyon elcsodálkozott, de olyan kábák voltak, hogy aludtak tovább. Reggel, amikor fölkeltek, jól átsütött steak- et találtak maguk előtt. Pontosan 10 db-ot. Nem tudták elképzelni, hogyan került oda, de jóízűen befalták az egészet. Aztán észrevették, hogy valami csobogást hallanak. Bementek a mellettük lévő bokor mögé, és ott találtak egy patakot. De atya ég, nem víz volt benne, hanem fanta narancs. Nagyon örültek neki, hogy hetek óta ez az első, mikor szénszavas üdítőt ihatnak, és Márkó örömében a vízben hempergőzött. Még azután is mindenki ivott belőle. Ott beszélgettek a patak partján, amikor hirtelen egy farkas lépett elő, és így szólt:
- Hagyjátok békén az én kis patakomat! Mit képzeltek? Ez az én területem!- mondta a farkas.
- Bocsáss meg, de pillanatnyilag nekünk nincs saját patakunk. Ideengednél minket táborozni egy kis ideig?- változott Bence farkassá, és mondta. Szerencsére a farkas jószívű volt, és csak azt kérte cserébe, hogy ne menjenek a kölykei közelébe. Délután úgy döntöttek, hogy elindulnak megkeresni Bodait. De mire mindenki beleegyezett, és összepakoltak, beesteledett. Így aztán úgy döntöttek, másnap reggel kezdik az utat.
Persze reggel sem jutottak többre… Hol is kereshetnék Barnát… Luca végül is összerakta a képet, hogy valószínűleg ugyan azok vitték el mind a két Barnát, és persze, hogy egy kissé sajátos legyen az összhatás, hozzátette, hogy az űrlények bizonyára a barnákra buknak. Mentek egy darabig, míg egyszer csak egy más lényecskével találkoztak. Zöld volt, és szörnyen hosszú orr… vagy szájú? Ki tudja. Azt mondta, hogy Doodle- nak hívják, és ő egy jóságos űrlény. Atina és Laura már ismerték, az osztályukban igencsak népszerű Doodle Jump telefon játékból. Persze ezt Atina nem hagyhatta szó nélkül: elkezdett veszekedni VELEM, a narrátorral, vagyis esetünkben a mesélővel. De hát ez most nem ide tartozik. Szóval a lényeg az, hogy ott állt az űrlény életnagyságba, és Laura egyszerűen alig tudta elhinni. Aztán megkérdezte:
- Te meg mit keresel itt?
- Hát csapdába szorultam itt, nem tudok innen kijutni.
- Mi is. Egyszerűen fogalmunk sincs, hogyan lehet innen…- kezdte mondani Márkó.
- Hazudsz! Nálad van a pálca, ezt te is tudod!- szólt közbe Doodle. És hirtelen belenyúlt Márkó zsebébe, kivette Voldemort pálcáját (amit mellesleg Márkó még a kunyhóba elvett tőle), és suhintott vele egyet. Hirtelen kinyílt egy feketelyuk, és beszippantotta őt. A többiek persze rögtön Márkónak ugrottak:
- Hogy képzelted, hogy ezt eltitkolod? Egyedül akartál meglépni?- pampogott Enyedi.
- Mért nem szóltál? Mi ütött beléd? … - támadta le Dávid úgy, hogy Márkó meg se tudott szólalni.
- Gyerekek, hagyjátok!- szólt rájuk Atina.- Gondolom nem tudta, hogy ki lehetne vele jutni.
- Persze, mert olyan sík hülye, hogy azt hitte, hátvakaró…- folytatta Dávid, amit elkezdett, és már-már meg akarta verni, de Bors időben lefogta. Miután mindenki lenyugodott, és megbocsátott Márkónak (kivéve Dávid), azután továbbindultak. Egy erdő felé haladtak, ám az erdőt egy vasút szelte át. Hatalmas köd volt. 1 méterre sem lehetett ellátni. És akkor megjelent egy vonat, ilyesmi felirattal:
HALÁLVASÚT
Kinyílt az ajtó, és kilépett rajta…
Bodai Barna
És így szólt hülye hangon:
- Az ajtók nyitva állnak. Beszállás!
- Jézusom, mi lett veled, haver? – kérdezte Enyedi.
- Semmi ti hülyék, csak találtam egy vonatot. Szálljatok be, tudom, hol van Barnus.
- Örülök, hogy újra köztünk vagy.- hálálkodott Enyedi.
- Eddig sem voltam az űrlények oldalán, csak gondoltam, tudják, hol van Barnus.
- És? –kérdezte mindenki szinte egyszerre.
- Természetesen megtaláltam. Gyertek, szálljatok be, elmegyünk érte. – mondta B. Barna, és ekkor mindenki éljenezni kezdett. Beszálltak, és elindultak. A vonat nem volt túl régi, de nem is volt a legújabb. A belsejében pár emeletes ágy volt, és egy WC. Az út az erdőn át vezetett. A fákon nem volt egy szál virág sem. A köd még mindig nem szállt el. 1 métert sem lehetett előrelátni. Aztán kiértek az erdőből, egy gyönyörű rétre. A rét tele volt gyönyörű virágokkal. Az ég vöröses volt, és a háttérben egy domb állott. Furcsa módon itt a köd már alig látszott.
Mindenki értetlenül állt a vonat mellett, nem értették, hol van itt Barnus. Mindenki valami kunyhót képzelt el, a rét helyett. Bence szokásához híven tüsszögni kezdett. Ekkor Bors megjegyezte, hogy ha vége lesz, Bencét elviszik egy allergiatesztre, mert már elege van a folyamatos tüsszögésből. Bodai elindult a rét közepe felé. Márkó szorosan mellette szökdécselt, a többiek mögötte mentek. Hirtelen ordítást hallottak, és Bors eltűnt. Barnus nem ijedt meg, csak azt hangoztatta, hogy mért nem tud a lába elé nézni, ugyanis ott volt egy lépcső, és Bors ezen esett le. Lementek, és B. Barna kinyitotta az ott lévő ajtót (amin mellesleg egy koponya lógott), aztán így szólt nagy elégedettséggel:
- Na, látjátok, én megtaláltam Barnust.
- NEM- zengették mindnyájan.
- Hová tűnt? Ez nem lehet igaz! Világosan megmondtam neki, hogy maradjon itt. – hüledezett Barna. De hát az élet megy tovább. Visszamentek a vonathoz, és csodák csodájára nem staek- et találtak ott, hanem sushit. De nem 9 adag (azért 9, mert Rob nem ment velük, ottmaradt a fanta pataknál), hanem 10. „Vajon kié lehet a 10.?” Gondolkoztak a gyerekek, de aztán olyan éhesek lettek, hogy nem foglalkoztak vele, csak félre rakták. A vacsora csendesen telt, mert egész nap nem ettek semmit. Bors viszont nem volt hajlandó enni, mert sajnálta a halakat.
Bodai gondoskodott a vonat kényelméről, így nyugodtan aludhattak benne.
*
- Viktor, legyél szíves, és hozz nekem egy csésze teát.
- Természetesen - mondta Viktor. És mikor már azt hitte, Aranka néni nem hallja, hozzátette:
- Legalább megmérgezhetem a tanárnőt - De nagyot tévedett. Aranka néni tisztán hallotta.
- Idefigyelj, ha még 1-szer ilyet mondasz, esküszöm, azt is megbánod majd, hogy első nap eljöttél színjátszóra!
- Azt már megbántam, úgyhogy tök mindegy.
- Ne merészelj velem így beszélni! Tudom ám, hol van az öcséd, meg azt is, hogy Virág, úgyhogy én a helyedben kussolnék, és azt tenném, amire kérlek! Amúgy meg örülj neki, hogy egy ilyen nagy varázsló a főnököd, hogy vámpírrá hipnotizál.- Viktor erre nem szólt semmit, csak a szemét forgatta, és elindult a konyhába.
- Ez a beszéd! 2 citrommal kérem!- nekik már nem ez volt az első veszekedésük aznap, és Viktor már annyira kész volt idegileg, hogy a konyhában földhöz vágott egy tányért, aztán denevérré változott, és kirepült az ablakon. A friss levegő megnyugtatta, így elindult a barátai keresésére.
*
Az éjjel mikor még ébren voltak egy ismerős hangot hallottak nem messziről. Nem Rob volt az, nem is az űrlények, sőt még csak nem is Aranka néni. Rég nem látott cimborájuk Viktor bolyongott az éjszaka sötétjében.
- Hagytatok sushit? - érdeklődött köszönés helyett.
- VIKTOOOR!!!!- ordított Dávid.
- Nem, az anyám tyúkja. Na, hagytatok?
- Persze – válaszolt végül Bors.
- Ne már, most még egy ágyat elő kell készítsek .- nyavalygott Bodai.
- Megcsinálom én. – mondta Viktor, és miután kész lett, és megette a vacsoráját, leültek beszélgetni.
- Emlékeztek arra a játékra, amit Aranka néni mutatott? Arra, amikor mindenki kitalálja magának valamilyen tárgy, illetve más dolog nevét, és valaki beáll középre. Aki nem mond elég gyorsan egy másikat, azt megüti a középső, és ő megy be.
- Persze, hogy emlékszünk. Játsszuk egyszer tárgyakkal. Én leszek kombinált fogó. – válaszolta Márkó.
- Én egy autó. - mondta Bodai.
- Én festmény.- mondta Laura. Atina discogömb lett, Alexa pedig vészkijárat. Bence Xbox, Luca meg nem is lehetett volna más, mint netbook. Kitaláltátok, mi lett Viktor? Természetesen virágcserép, de tesója ezt nem hagyhatta, ő a virágföldet választotta. Ez föl sem tűnt bátyjának, nyugodtan játszottak. Sokat nevettek, nagyon elvoltak, de Luca egy idő után megunta, mert eszébe jutott, hogy a testvére mennyire szerette ezt a játékot. Elment sétálni. Alexa, Atina, és Laura időben észrevették, és tisztes távolból követni kezdték, nehogy valami baj történjen. Laura persze a nagy eszével nem nézett a lába elé, és rálépett egy botra. Ezt Luca is meghallja:
- Ti meg mi a fészkes fenét kémkedtek itt mögöttem?
- Háááát, mi csak, őőő, mi nem akartuk, hogy valami bajod essen.
- Ja, mert ha valaki megtámad, és négyen vagyunk lányok, az sokat ér. Hol vannak a többiek?
- Nem tudják, hogy eljöttünk.
- Istenem, de hülyék vagytok.
- ÖhmÖhm Nem tudom, ki indult el éjszaka mászkálni.
- Már megbocsássatok, de ki kell vigyázzon kire? Szerintem pont nekem kéne vigyázzak rátok.
- Persze, csak nekünk nem jutna eszünkbe ilyet tenni.
- Jól van, inkább hagyjuk. Menjünk vissza.
- Igazad van, de merre?- ordított Atina, mikor észrevette, hogy eltévedtek. Mászkáltak minden irányba, de nem találták a kiutat. Ekkor egy bokor zörögni kezdett. A lányok hátráltak pár lépést. A bokor még mindig zörgött és akkor hirtelen kiugrott belőle valami. Csak egy pillanat ereéig látták.
- E-ez meg mi volt?? - nyökögött Alexa. Morgás hallatszott.
- É-és ez?? - folytatta Luca, ám a morgás nem hallgatott el.
- Szerintem a-az. - Laura a lábuk elé mutatott.
- Jaj de aranyos! Ez egy kis emberevő mini T-rex. Szia. - Atina a mini dínó fejét paskolgatta, de az még mindig morgott majd kis híján leharapta Atina kezét, aki abban a pillanatban, mint egy villám hátraugrott.
- FUTÁS!!!! - ordított Alexa, majd mind a négyen futni kezdtek.
- Hol vannak a lányok? - a fiúknak még csak most tűnt fel, hogy mintha kevesebben lennének.
- Nem tudom, de valahogy olyan érzésem van, hogy van némi közük ehhez az ordibáláshoz.
- Ezen nem is lepődök meg. - sóhajtott Enyedi.
- Na, te csak ne beszélj Mr. Zombifób.
- Zombi??? Hol?? ÁÁÁÁááááÁÁ! - mindenki a kezébe csapta a fejét.
- Na, gyerünk megkeresni és szükség esetén megmenteni őket! - kiáltotta Bors.
- Biztos vagy ebben? Nekem nem nagyon hiányoznak. - förmedt rá Bence.
- Igaza van! Meg kell találjuk őket, különben Luca nem tud reggelit csinálni. - erre már mindenki felugrott és neki vágtak az erdőnek. De nem tudták, hol keressenek, és mit, ezért hát csak bolyongtak a hang után.
Közben a lányok befutottak egy barlangba. Hirtelen észrevették, hogy remeg a föld a lábuk alatt.
- Ez kizárt, hogy a mini T-rex - től lenne.- ordított Atina, miközben a többiek köveket hordtak a bejárathoz.
- Lehet, de nem szeretném megtudni, hogy mitől, úgyhogy segíts.- hordta le Luca. Mikor már annyi követ gyűjtöttek, hogy véletlenül se jusson be senki, körülnéztek. A falon dátumok voltak, úgy, mintha egy naptár lenne, de az évszám más volt:
I.e.: 229.997.989
Ebből jöttek rá a lányok, hogy ez a Feketelyuk dimenzió a 230 millió évvel ezelőtti föld mása. De ki írta ki ezt a naptárat? Vajon járt már itt egy kutató régebben? Ezt még a lányok sem tudják megfejteni. De ekkor nagy baj történt. Laura, most is (mint mindig) rossz helyre lépett, és egy háló fogságába kerültek.
- Remek, most már csak a fiúkban bízhatunk. Gratula Laura, ügyes vagy.- bosszankodott Alexa.
Segítséég!!!
- Jézusom, lehet hogy meghaltak? Nem hallom a hangjukat!
- Nyugodj már meg, Bors, biztosan mind jól vannak valahol.
- De akkor mért nincsenek itt? – kérdezte Enyedi.
- Biztos megmenekültek, csak közben eltévedtek, ahogy mi is.
- ÁÁÁÁÁÁ. ELTÉVEDTÜNK!!!! MEG FOGUNK HALNI!- Szerintem ki tudjátok találni, hogy ezt ki mondta. Természetesen Enyedi, aki aztán körbe- körbe futkározott.
- Ezt kár volt mondani, öcsi. – szólt Viktor.
- Nézzétek, a barlang bejárata beomlott.
- Halljátok ezt? Mintha valaki belülről segítségért kiáltozna.
- Igazad van Dávid, ezek a lányok. Megtaláltuk őket. - oda futottak a barlanghoz és a köveket kezdték félre pakolni.
- Ne féljetek, mindjárt megyünk! - bíztatták a lányokat.
- Eljöttek értünk! Nem gondoltam volna.
- Ugyan… 7 együgyű fiú mit kezdene egy idegen bolygón lányok nélkül?
- Már nagyon a fejembe szállt a vér. - mivel hogy fejjel lefelé lógtak…
Végül sikerült a bejáratot felszabadítani és a fiúk mint valami banditák berontottak és hülye alakzatba álltak.
- Hagyjuk a drámát! Inkább szedjetek le! - nagy nehezen elvágták a hálót tartó kötelet és a lányok mind a földre potyogtak. Segítettek nekik felállni, de még véletlenül sem kérdezték meg, hogy, hogy vannak.
Hajnali 2 óra fele járhatott mikor végre visszataláltak a vonathoz. A lányok még mindig kétségbe voltak esve az emberevő mini T-rex miatt és nem tudták megnyugtatni őket. Az ágyak mellett mindenkit egy forrócsoki várt, de isten se tudja, hogy került az oda. Mindenki összekucorodott a helyén és csöndben kortyolgatott.
- Hol van Barnus?- kérdezte meglepetten Viktor, mikor észrevette, hogy nincs velük.
- Elvitte egy űrhajó. - válaszolt szomorúan Enyedi.
- Itt?
- Nem, még a földön.
- Hogy nézett ki?
- Fekete volt, de egy kicsit kék is.
- Akkor tudom, hol van. Holnap elmegyünk oda, de most aludnunk kell. - majd leoltották a lámpákat és mind elaludtak.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
