5. fejezet

A hősi szakkör

Enyedi Levente!

Felállt az ablak előtti padra, és így szólt:

- Barátaim! Nem szabad hagynunk, hogy a gonosz győzzön! Megfutamodtunk, amikor 12.-szer újra kellett élnünk ugyanazt az álmot? NEM!!! Hát amikor nekiindultunk, hogy kiszabadítsuk Dávidot? NEM!!! És amikor a medve üldözött minket? IGEN! Amikor az ősemberrel kellett veszekedni? NEM!!! Mikor kutattunk a kastélyban? NEM!!! Hát akkor miért állunk itt tétlenül? Az a szakkör, amit én szeretnék, az erős, és bátor, elszánt, és vakmerő. Hát akkor a kérdésem a következő:

Legyen a mi szakkörünk ez a szakkör?

-IGEN!!!

Így hát a banda hősiesen elindult kifelé. Amikor a temetőhöz értek, Viktor ott állt, totál transzban, és valamit kántált. Bors előtte feküdt, és 5 cm-re a föld fölött lebegett. És ekkor Bence hősiesen odaugrott, és elrántotta Borsot. A gonosz vámpír erre bedühödött, de ekkor B. Barna rárontott hátulról, és megragadta a haját.

- Ne csak a gyönyörű hajamat ne!

- Jaj ne, megint kezdi... - mordult föl Laura, és gyorsan sárkánnyá változott, megragadott egy vasrudat, amit könnyedén elhajlított, és Viktor köré tekerte.

- Eresszetek! - ripakodott rá a többiekre, de azok persze nem segítettek. Vámpír erejével könnyen eltörhette volna a rudat, de ekkor Barnus (aki induláskor összeszedte a vajat) megvajazta a vasat.

- Ne, ne! Ez undorító! FÚÚJ! Vigyétek innen, szedjétek le rólam ezt a vackot!

- Oké, most vigyük, valahová, ahol Aranka néni nem talál rá, ha minden igaz holnapra elmúlik a varázslat! - utasította a többieket Luca. Dávid, és Márkó először Laura hátára akarták kötni, mivel ő sárkány, és előrevihetné a kastélyba, de a lány erősen tiltakozott, így hát kézben vitték. Alexa és Atina a vízipisztolyt tartották, és őrködtek, míg Luca térerőt keresett. Visszamentek a házba, és ameddig Viktor nem nyugszik le, bezárták az egyik börtönbe. Dávid este vacsorát vitt neki, és közben reménykedett abban, hogy végre újra normális lesz, és kiengedhetik. Sajnos ez nem így történt. A varázs nem akart megszűnni. Aztán másnap újra normális lett, és kiengedhették. Ekkor az első dolga az volt, hogy összeszedje az összes vajat a kastélyban, és kidobja az ablakon. Ez azonban nem sült el jól. A kastély környékét aznap éjjel megszállták az óriás vajevő szörnyetegek, így senki nem tudott kimozdulni. Amikor már elfogyott minden kaja, valaki ki kellett menjen szerencsét próbálni. Mivel Levi a beszédnél olyan bátor volt, őt küldték ki. De ki se ért, már sikítozva futott vissza, hogy megtámadták. Nem lehetett mit tenni. Ekkor Barna úgy bedühödött, hogy az utolsó szelet vajjal megkent kenyeret is kihajította. Ezzel megmentette az életüket, mert a kenyér elrepült az erdő másik végébe. Egyik esős éjszakán mindenki ébren volt, amikor valaki kopogott. Márkó előreszaladt, de mivel nem volt olyan magas, hogy kinézhessen a kulcslyukon, egyszerűen kinyitotta az ajtót. Ekkor mindenki felsikított, mert meglátták, ki állt az ajtó másik felén. Aranka néni bement a nappaliba, ahol ott állt mindenki. Hirtelen mindenki védelmezően Viktor elé ugrott, mintha azt akarnák, hogy Aranka néni rá se tudjon nézni. De sajnos ez mit sem ért. Mivel ő hátrakerült, egy ismeretlen alak hátulról lefogta, és elteleportált vele. Mire észbe kaptak, Aranka néni sehol. És ekkor hirtelen valami zaj hallatszott a konyhából. Odafutottak, és egy akkora patkány volt ott, mint Enyedi feje. Kiborította a hűtőt. Épp rájuk támadt volna, amikor Bodai elővette a zsebéből az Eszenyi Enikőtől kapott fülbevalókat, és a patkány fejéhez vágta, aki el is ájult.

- Szép volt! - dicsérték a többiek. Aznap este nem bírtak aludni. Olvastak, kártyáztak, sakkoztak (Atina panaszkodott, hogy nincs agya, így nem tud játszani), és mindezek felett unatkoztak. Eldöntötték, hogy holnap mennek tovább, mert egyikük sem bír tovább maradni. Reggel elindultak. A 4 lány (Laura sárkányként vitte a hátán a többit, persze párszor összeroskadt és folyamatosan nyögdécselt mivel túl nehezek voltak egy ilyen vézna sárkánynak) előrerepült felderíteni. A többiek lassan kullogtak előre felé. Nem említettem, hogy este megjelent Magdi anyus, és hogy megnyugodjon, neki adták az összes fülbevalót. Szóóóuuval ott tartottunk, hogy mentek az erdőbe, ahol egy törpével találkoztak. Hamar kiderült, hogy ő Morgó a Hófehérkéből. A lányok is csatlakoztak, és követték Morgót, a kis házig. Ott volt a többi törpe is, akik Hófehérkének állított szobruk közül táncoltak, és közben kedvenc dalukat, a „hej-hó"- t énekelték. Ez a gyerekeknek már sok volt, így mentek tovább. Ezek a furcsaságok után szinte mindenki begolyózott. Nem tudták, most a valóságban vannak-e, vagy ez is egy ismétlődő álom. Sokat gondolkoztak ezen, órákat tanakodtak, de csak arra jutottak:

A világ totál megbolondult. Egyik éjszaka békésen ültek a tábortűz körül, de nagyon csendes volt minden. Túl csendes. Mind egymásra néztek, és azt kérdezték:

- Hol van Barnus?

Ekkor hatalmas fény támadt, és az égbolton egy repülő csészealj emelkedett a magasba,és még hallatszott pár elfojtott kiáltás:

- SEGÍTSÉG!!! Elvisznek az UFO -k!

A kiáltás ismerős volt, legfőképpen Lucának, aki visszakiabált:

- BARNUS!!! Kicsi öcsikém, megmentelek!- s a csészealj is eltűnt. Barnus eltűnése olyan volt, mintha a csend uralma tört volna a világ felett. És valóban; se szó, se beszéd, hallgattak az úton. Csak pár szó hagyta el a szájukat, az is csak ritkán. Bezzeg Ficsor Barna… Ő aztán az okoskodásával, és a hülyeségeivel tuti felvidíthatta volna őket. Na meg persze azzal a matekimádatával pusztította volna az agysejtjeiket. De mivel nem volt ott, csend volt… túlságosan is nagy csend.