4. fejezet

A kísértetkastélyban

- LáááLáááLáLáLáLáLáááLáálááLálálálááá…- hallatszott a távolból.

- Ez meg mi?- kérdezte Bors.

- Valaki énekel te ész! - hát persze, Alexa őt is kioktatta.

- Maradjatok csendben! - intett Luca és fülelni kezdett.

- LáááLáááLáLáLáLáLááá… - még mindig hallani lehetett a mesés dallamot.

- Ez a hang olyan… - kezdte Atina.

- Olyan?

- Olyan… - próbálta folytatni.

- Olyan?

- Mint Rapunzel barátnőmé. - bökte ki végül.

- Ismered Rapunzelt? - hitetlenkedett Barna.

- Még szép. A „Hogyan növesszünk aranyhajat” tanfolyamon ismerkedtünk meg.

- Aztaaa… - hitetlenkedett Levi. - Beiratkozom!

- Na, ez nekünk pont kapóra jön. Ugyanis Rapunzel ott volt Aranka néni kastélyában. Ő biztos elvezet minket! - lelkendezett Laura.

- Le tudod fixálni? - kérdezte Bodai.

- Naná! Gyertek! - s intett, hogy menjenek utána. Elindultak a mesebeli hang irányába. Végül meglátták az epret szedegető, énekelgető Rapunzelt.

- Hé…Rapunzel!

- Ki szólt?!  - ugrott fel helyéről.

- Nem emlékszel rám?

- Te vagy az Ati?? A kerek erdő közepéről? - villant fel a szikra. - Már vagy az utolsó aranyhaj tanfolyam óta nem láttalak. Mizujs van? Amúgy hello többiek. Jé… téged már láttalak valahol! Te vagy az egyik magánlak sértő a toronyból. - mutatott Laurára.

- Jó, figyelj segítség kéne.

Elmesélték neki útjukat, hogy mi történt velük és hova tartanak. Végül megállapodtak, hogy egy tízezresért elvezeti őket a kastélyba.

- Na kérem a zsét! - követelőzött Rapunzel.

- Írassuk Viktor számlájára! - javasolta Bors.

- Van számlája? A tesóm mit titkol még?

- Nekem a lényeg, hogy megkapjam.

- Meg fogod kapni. A lényeg, hogy itt vagyunk. - jelentette be Bence.

- Oké, de nehogy azt higgyétek, hogy elfelejtem. Na de lépnem kell. Csipkerózsikáék várnak egy buliba. Pás. - és lelépett.

Kinyitották a kastély hatalmas ajtaját, amire teljesen ráfért volna az olajozás.

- Húha… - döbbentek le egyszerre.

- Ki lesz az első? - érdeklődött Alexa.

- Majd én. - Lucának legidősebbként vállalni kellett ezt a feladatot. Belépett az ajtón és körülnézett a kísérteties, sötét, hatalmas teremben és egyből azt fontolgatta, hogy milyen jó lenne a következő szülinapját ott tartani. - Bejöhettek! - szólt ki a többieknek. Mind egyszerre betódultak. Az előszoba rendkívül poros, és sötét volt.  A hosszú folyosón rengeteg kisebb ajtó állt, de Laura az utolsó ajtóhoz vezette a csapatot. Az ajtó tárva nyitva volt. Mintha egy éhes száj lenne, és csak arra vágyna, hogy valaki átlépje a küszöbét. Hátborzongató volt. Mikor beléptek, ugyanabba a laboratóriumba találták magukat, mint ahol Viktorék voltak. Egy különös dolog volt, se Viktor, se Aranka néni nem volt sehol. A laboratórium egyik falán polcok, tele ,,varázsitalokkal” . A másik falon könyvek álltak szépen elrendezve. Atina levett egy könyvet, és hangosan elkezdte olvasni:

- Te, fiam, mostantól a szolgám leszel. Nem tehetsz mást, csak amit én mondok. Mindig követni fogsz, és engedelmeskedni. Ha azt mondom, ölj meg valakit, megteszed. És most szép lassan álomba merülsz, miután felébredsz, az enyém leszel, csak az enyém… Utóirat: csak fiúkra hat!!! És csak 1 napig!!!!

Mikor ezt elolvasta, az összes fiú álomba szenderült. Miután lesték minden kívánságát, Atina nagyon kikészült. Egy lépést se tudott tőlük tenni. Luca levett egy másik könyvet a polcról, és ekkor a könyvespolc elfordult. Mögötte egy újabb folyosó terült el. De ez más volt. A padló szürke kövekkel volt kirakva, és rászáradt vérnyomok voltak láthatóak rajta. Az oldalán börtöncellák sorakoztak. Mindenkit ledöbbentett ez a látvány, és nem vették észre, hogy az egyikben ott ült Dávid. Akkor eszméltek csak rá, amikor segítségért kiáltozott. De a cella zárva volt. Észrevették, hogy egy titkos kódrendszer van a zár helyett: de mivel ez TITKOS, nem mondhatjuk el mi se. Mindenesetre, mikor sikerült megfejteniük, Dávid örömtáncot lejtett a börtön folyosóján. Együtt odamentek a másik ajtóhoz. Az ajtón ez állt:

Ez a kastély a főnemesi Gonosz család

Legdicsőbb tulajdona

Kinyitották az ajtót, és egy nappaliban találták magukat. A szoba közepén egy fotel állt teljesen üresen. Alatta szőnyeg, körülötte polcok, tele 100 és100 könyvvel. Középen egy poros kandalló állt. A túlsó szobában 1 baldachinos ágy állt, a földön pokrócok. Miután megbizonyosodtak arról, hogy Aranka néni nincs az épületben, begyújtották az előszobában lévő kandallót, és leheveredtek köré. Közben a fiúk varázslata is elmúlt, így hát Atina fellélegezhetett. Este aludni készültek, és azon gondolkodtak, hogy kik aludjanak az ágyba. Végül is úgy döntöttek, hogy Dávid, és Márkó aludjanak az ágyon (bár Dávid inkább valamelyik lányt szerette volna Márkó helyett, de mivel senki sem jelentkezett…), és a többiek a takarókon. Alexa furcsának érezte, hogy pont annyi pokróc volt, ahány kellett, de ebbe is beletörődött. Eltelt egy fél óra majd Márkó megszólalt:

- Ti tudtok aludni. - mindenki felült és egyszerre mondták, hogy nem. Elkezdtek beszélgetni.

- Ilyen nem is létezik. Aranka néni nem lehet gonosz.

- Valaki más állhat a háttérben.

- Gondoljátok, hogy Viktor?

- Nem az ki van zárva.

- Hát akkor?

- Mikor eljöttem ide Aranka nénivel itt volt egy furcsa alak. Szerintem ő van mindezek mögött.

- Hmm… azt írták a Főnemesi Gonosz Család tulajdona a kastély.

- De kik lehetnek ők?

- Erre egyelőre nem tudjuk a választ, de holnap utána járunk. És most alvás! Főleg neked Márkó! - zárta le végül Luca a traccspartit.

Szép lassan mindenki elaludt. Éjfél fele járhatott mikor dörömbölést hallottak.

- Mi volt ez? - ült fel ijedten Dávid. Ismét dörömböltek. Erre már mindenki felébredt és kábultan ültek.

- A bejárattól jön. Gyertek, nézzük meg! - mind fölkeltek, Bors belebújt a nyuszis mamuszába és elindultak lábujjhegyen le az ajtóhoz.

Szép sorba kinéztek a kulcslyukon. Viktor állt ott, de nem volt egyedül. Egy lány volt vele, akit Alexa és Atina egyből felismertek.

- Engedjetek be! Ezúttal békés szándékkal jöttem. - követelődzött Viktor.

- Biztos vagy ebben? - kérdezte Levi.

- Engedjük be most azonnal! Látni akarom a bátyámat! - kezdte Dávid is a követelődzést. Kinyitották az ajtót. Viktor és a lány beléptek nagy mosollyal. Alexa és Atina egyből neki ugrottak a lánynak.

- Virág te meg mit keresel itt? - kérdezték (üvöltötték) egyszerre. Ugyanis Atina már az ovi óta ismerte Virágot, Alexa pedig az osztálytársa volt.

- Hamarosan mindenki megtud mindent, de gyertek, menjünk fel a szobába. - mondta Viktor és elindultak mind fel, értetlen fejjel. Mikor felértek mind leültek kivéve Viktort és Virágot.

- Nos, azért jöttem, hogy bejelentsem az eljegyzésemet. Még ma éjjel összeházasodunk Virággal és ő lesz a vámpír királynőm. Ugye cukorborsó? - nézett végül incselkedőn Virágra.

- Még szép mókuskám. - incselkedett vissza a lány.

- Nos, ti is hivatalosak vagytok erre a csodás alkalomra. Levi! Kérlek, kezd meg a szertartást! Dávid te leszel a tanúm! Alexa te pedig Virágnak tanúskodsz. - utasítgatott a vőlegény. - Van valakinek ellenvetése?

- Csak azaz egy, hogy Virág már férjnél van. - árulkodott Alexa.

- Igen Virág! Hogy képzelted, hogy megcsalod a télapót? És mi lesz szegény Hógolyóval? - folytatta Atina.

- Virág! Mit beszélnek ezek itt? Igaz ez? - ripakodott rá Viktor.

- Hát, ami azt illeti…

- Télapó?? És ki az a Hógolyó?

- Igen Télapó. És Hógolyó a gyerekünk.

- Hihetetlen, hogy egy ilyen öreg hapsiért dobsz engem!!

- Nem is értem, hogy gondoltam, hogy szegény Télapót megcsalom veled. Te, te, szemét!

- Ebből elég! Most azonnal felbontom az eljegyzést! Levi kérlek, indítsd a válópert! - szólt Viktor az idő közben elaludt Levire. Bors oldalba bökte, hogy ébredjen már fel.

- Mi…mi…Mi az?? Már kezdődik? Ja igen. Szóval kedves szeretteim! Azért gyűltünk itt össze, hogy tanúi legyünk a boldog pár házasságának. Ha valakinek bármi ellenvetése van most szóljon vagy hallgasson örökre!

- Nekem van! Ez válóper! Már megint lemaradtál.

- Elnézést! Szóval tisztelt szeretteim! Azért gyűltünk itt össze, hogy tanúi legyünk e két haragos fél válásának. Ettől a pillanattól kezdve szabadok vagytok.

- Juhúú!! Ne félj Télapó, jövök már!!!! - ujjongott Virág és nagyon gyorsan elhúzta a csíkot.

- A fenébe. Pedig már beleéltem magam, hogy nem sokára nagybácsi leszek. - szomorkodott Dávid.

- Hát még én - válaszolt Viktor. Aztán szomorúan odaült az öccse mellé. Kis idő elteltével mindenki aludt, csak ők nem. Nem tudtak elaludni. Reggel még mindig ugyanott ültek, ahol este. Mindenki odagyűlt köréjük, és vigasztalta őket. Aztán mindenkit elfogott az éhség. Elmentek megkeresni a konyhát. A kastély konyhája hatalmas volt. A falakon polcok sorakoztak telis- tele fazekakkal, evőeszközökkel, lábasokkal. Lementek egy keskeny lépcsőn, és a kamrában találták magukat. A készlet elég szegényes volt. Néhány szem krumpli volt csak, meg egy- két óriási sajt. Mindenki vágott magának egy szelet sajtot, miközben kémlelték a helyiséget. A konyha végében hatalmas tűzhely állt. A tűzhelyben egy kormos rézüst lógott, melynek oldalát nem magyar írás díszítette. Az üstben egy furcsa tárgyra lettek figyelmesek. Apró, fehér pálcikára hasonlított… Egy CSONT volt, egy ember CSONTJA.

Nagyon megijedtek. Bors felrántotta a kályha melletti ajtót, de rögtön látta, hogy nem ajtó volt az, hanem egy szekrény. A szekrényben egy csontváz lógott. Ekkor már mindnyájan kirohantak a konyhából, fel az emeletre. Viktornak sikerült mindenkit megnyugtatnia, és kiosztotta a feladatokat.
- Senki nem megy egyedül. Aranka nénitől hallottam, hogy egyedül semmi esélyünk. Laura, Atina, és Alexa mennek együtt. Ti kerestek egy patakot, vagy tavat, és hoztok vizet. A két Barna Bencével megy. Ők gyümölcsöket, és gombát szednek. Luca, és Márkó itt marad, és a többiek velem jönnek vadászni. Ó, és Luca, keress lábost, evőeszközt, és gyújts meg fát az üstnél! Megértettétek?- mindenki bólintott, és örültek, hogy Viktor itt van velük. Kis idő elteltével mindenki már a dolgát végezte. A lányok elmentek vizet keresni. Találtak is egy szép vízesést. Mertek belőle vizet, és indultak is vissza. Lassan mindenki visszatért a kastélyba. Bence csapata sok szép málnát, szedret, epret, kökényt, és még kókuszdiót is szedett. Viktorék 2 nyulat is fogtak. Mikor mindenki visszaért, nekiláttak a főzésnek. Amikor mindenki javában sürgött- forgott a konyhában, Bors félrehívta barátját, Dávidot, mert látta rajta, hogy valami nincs rendben vele.
- Mi a baj, haver? Még mindig az, hogy nem leszel nagybácsi? - kérdezte Bors.
- ÁÁ, dehogy. Elejétől kezdve nem az volt a bajom.
- Hát mi?

- Az, hogy nem tudom, hogy mondjam meg Viktornak, hogy…- a hangja elhalkult.

- Hogy?

-… Hogy beleszerettem Virágba.

- Ezen gondolkodsz? Nehogy elmerd mondani neki! Örüljünk, hogy most nem gonosz, ha elmondod, nekünk végünk. Érted?- Bors már ordibált. Mindenki egyből odanézett.

- Az ebéd kész, fiúk.- törte meg a csendet Luca. Mindenki leült enni. Jóízűen falatoztak, amikor hirtelen mindenki kék szörnyé változott. Ugyanis a víz, amit a lányok hoztak, varázsvíz volt. Mindenki átváltozott, csak Viktorra nem hatott a víz. Ő gyorsan befutott a laboratóriumba, és levett egy könyvet a polcról. Beleolvasott, aztán levett egy másikat, és egy harmadikat is. Végül megtalálta, amit keresett. Elmondta az igét, de nem hatott. Ekkor a szörnyek megtámadták, és fojtogatták őt. Mikor már azt hitte, megölik, hirtelen kopogtak. Óz, a nagy varázsló lépett be rajta, és mikor látta, hogy a fiú segítségre szorul, visszaváltoztatott mindenkit. Elmondta, hogy ez a kastély az övé, és a Gonosz család csak bérbe lakik benne, és követelte a bérletdíjat. Persze azt is Viktor számlájára íratták.

Mikor végre visszaváltoztak, ki kellett öntsék az ebédet és éhen maradtak.

A délután folyamán felderítésre indultak mivel hatalmas volt a kastély és még alig láttak belőle valamit. 2 csoportba osztódtak: Laura, Alexa, Atina, Dávid, Viktor és végül Bors voltak az 1. csapatban, míg Luca, Márkó, Bence, a 2 Barna és Levi a másikban. Az első csapat a kastélyt, a második az óriási udvart nézték meg. Az első csapat elindult a toronyhoz vezető lépcsőn. A falon a Gonosz család festményei voltak. Mindegyik alatt volt leírás is, akárcsak egy múzeumban. Köztük volt a görög isten, Szkülla arcképe, aki egy hatfejű, emberevő szörny, a hajósok réme. Az volt alá írva, hogy ő védelmezte a családot a nehéz időkben. És ott volt még valaki, akiről el sem hinnétek. Ott volt, mint a Gonosz-dinasztia legdicsőbb családtagja; Mátyás király. Amikor felértek a lépcsőn, egy újabb szoba volt, újabb könyvekkel. Dávid levett egyet, és hangosan olvasta:

- Húsételek: Babacombleves, Édes- savanyú gyerekfalatkák nyárson, Cigánypecsenye (szó szerint), Pikáns ember erős paprikával.

- Ne is folytasd, felfordul a gyomrom.

Közben a többiek az óriási kertben bolyongtak a szürkületben. Luca fázott, de egyik fiú sem volt oly hősies, hogy odaadja neki a pulcsiját. A pázsitot beborították a lehullott levelek és érezni lehetett a levegőben azt a csípős őszi hideget.

- Látszik, hogy nem sokára itt a tél. - jegyezte meg Bence.

- Sajnos. Visszasírom azokat az időket, amikor a Balaton parton feküdtem napszemcsibe és bikinibe a forró nap alatt. - Luca szemében összegyűltek a könnyek s a már-már egészen elkopott magassarkú cipőjét bámulta. A hangulat szomorkás volt. Máskor egy ilyen társaságban unatkozni nem lehetett volna. Mindig vidámak voltak és cseverésztek, de most összeszorult a gyomra, aki látta őket.

Csak sétáltak a fejük után, míg egy fészerhez értek. Az ajtó üvege be volt törve és a fa, amiből készült már egészen elkorhadt. Beléptek és a padló megreccsent alattuk. A fészer tele volt zsúfolva mindennel. Levi egyből kiszúrta magának a madárijesztőt és játszani kezdett vele.

- Ez a hely egyre kísértetiesebb lesz. - borzongott Barna.

- Nem hittem, hogy egyszer egyet értek majd veled valamiben, de igazad van. - helyeselt másik Barna.

- Keressetek valami használhatót! - kérte őket Luca és mind elkezdtek keresgélni.

- Biztos van valamelyikbe valami, ami hasznunkra válik. - mondta Viktor.

- Ó köszönjük ezt a hasznos információt, több ezer könyv közül biztos megtaláljuk pont azt az egyet, amire szükségünk van. - oktatta ki Atina.

- Beszerezhetnének ide egy könyvtárost. - jegyezte meg Bors.

- Dávid már megint hová tűnt? - nézett körbe Alexa.

- Azt hiszem megtaláltam. - mutatott Laura a terem túlsó végébe. Egy kőből készült dobogó szerűség volt ott s Dávid a tetején. Előtte aranyozott állvány s rajta egy nagy piros könyv. Hatalmas fény körülöttük. Dávid csak állt és nézett némán a könyvre. A többiek odasereglettek köré.

- Gyerünk! Nyisd már ki! - bíztatta Bors.

- Félek. - mit is vártunk… ?

- Akkor majd én. - Bors felugrott mellé és arrébb lökte egy könnyű mozdulattal, majd kinyitotta a könyvet. Az egész termet eltöltötte a fény.

- Mi ez?? - rohant ki a fészerből Márkó és szeme fölé tette kezét mert bántotta az erős fény ami kiszűrődött a kastélyból. Társai is kirohantak mellé és ugyanazzal a mozdulattal védelmezték szemüket mellyel Márkó.

- 2 lehetőség van. Vagy megint a zombik készülnek valamire, vagy pedig a többiek robbantgatnak. - találgatta Levi.

A fény szép lassan eltűnt és Bors olvasni kezdte a könyvet:

A Gonosz család története.

1443-ban Mátyás király születésekor a bolygók állása bajjósló volt. Senki sem sejtette, hogy az apró királyfi testébe, maga a sátán bújt. Évekig bujkált ebben a testben s hozta el a gonoszt a földre majd Mátyás utódjába szállt át. Így ment ez éveken keresztül és azóta, mikor a bolygók 28 évenként ugyanúgy állnak, mint akkor, egy furcsa dolog veszi kezdetét Mátyás egyik érintettjével, aki csak idő kérdése és csatlakozik ehhez a rezidenciához, aminek véget vetni szinte LEHETETLEN.

- Lehetetlen?

- SZINTE lehetetlen!!

- Olvasd tovább, hátha leírja, hogyan lehet.

Évszázadok óta senkinek sem sikerült. Létezett egy másik könyv Mátyás idejében, ami leírta a titok nyitját, de mielőtt Mátyás meghalt, eltüntette a könyvet valahol a kastélyban, és azóta sincs meg. Eltűnt, Mátyás holttestével együtt.

Bors hirtelen elhallgatott. Mindenki ledermedt.

- Arra gondoltok, amire én?- kérdezte Alexa.
- Hogy menjünk el megkeresni a könyvet?

- Persze, de akárhol lehet. Szerintem csak miattunk hoztak ide ennyi könyvet. - mérgelődött Dávid, és belerúgott a könyvespolcba. A könyvespolc egy darabig imbolygott, aztán ráborult Dávidra, aki felsikított. Kint mindenki megrezzent a sikítástól, és fejvesztve rohantak arra a sötétben, merre a bejáratot sejtették. De pont az ellenkező irányba futottak. Hirtelen Luca hasra esett egy kőtömbbe. A többiek még időben megálltak, így nem estek el a többi kőtömbben. Bence fölsegítette Lucát, de rögtön le is dobta, amikor észrevette, hogy egy sírba botlott el. Nagy nehezen visszaértek a kastélyba, és kiderült, hogy Dávidnak semmi baja nem esett. Együtt visszamentek a temetőbe és a sírfeliratokat nézegették. Találtak egy igazán szembeszökőt: Magdi anyus 1936-2009.

- Itt temették el Magdi anyust?

- Ezen már meg sem lepődök. Egy ilyen helyből bármit kinézek. - és ekkor Magdi anyus szelleme hirtelen kijött a föld alól leült sírjára és sírni kezdett.

- Mi a baj Magdi néném? - kérdezte Bors.

- Jaj, édes gyermekeim! Ne is kérdezzétek! Egy ilyen szörnyű helyen nyugszok már 2 éve. Azt mondják a halál békés, de ez minden csak nem az. - és tovább sírt.

- Hát mi majd elvisszük innen.

- Kiásnátok a föld alól?

- Még szép!

- ÁááááÁÁÁÁááá… Dehogyis! Eddig is jól megvoltunk zombik nélkül és nem hiányzik egy se!! - üvöltött Levi.

- Ne aggódj, én nem bántalak, csak ha nincs rend a szobádba. - nyugtatta a kísértet.

- Mindenki fogjon ásót és kezdjünk neki! - parancsolgatott szokásához hívően Viktor. Mind így is tettek. Este 10-re végeztek is a munkával, de nem volt idejük a csontvázat elszállítani, így felvitték a szobába és mind hulla fáradtan dőltek be ágyukba. Nagyon hamar el is aludtak kivéve a Vastag tesókat. Ők az ablak alatti kis padon ültek és bepótolták az elmaradt csevejeket.

- Figyelj Viktor! Tartozom egy vallomással… - kezdte Dávid mondandóját de Bors szavai csengtek a fülében; Nehogy elmerd mondani neki! Örüljünk, hogy most nem gonosz, ha elmondod, nekünk végünk.

- Hallgatlak. - nézett rá kíváncsian bátyja.

- Hát az a helyzet… - Nehogy elmerd mondani neki! - Hagyd már abba!

- Ez nekem szólt?

- Nem, dehogyis! - Nekünk végünk van!!! - Nem hallottad?  

- Kezdek aggódni érted. Nincs lázad?

- ÉN SZERETEM A VIRÁGOT!!!!!!!! - bökte ki a kelleténél hangosabban de szerencsére a többiek nem ébredtek fel.

- Figyelj arra, hogy megtárgyald velem a szerelmi ügyeidet nem most van a…..- és itt esett le neki mit is mondott öccse. - HOGY MI VAN A VIRÁGGAL???

- Ne haragudj. - Dávid kölyökkutya szemekkel nézett Viktorra aki viszont ölni készült a 2 szemével. Máskor boci szemekként csillogtak, most viszont vörösen izzottak szemei.

- Ne merj hozzá nyúlni! Hallod!? - észre sem vették, hogy körülöttük összegyűlt mindenki. Márkó egy fokhagymát tartott Viktor elé.

- Ugyan Márkókám, összekeversz a rajzfilmes vámpírokkal. Engem nem tudsz fokhagymával megfékezni. - oktatta ki. Laura kitépte Márkó kezéből a fokhagymát és élvezettel majszolni kezdte. Mindenki rámeredt.

- Mi van? Sárkányokra ellenkezőleg hat. - mentegetőzött. Viktor visszafordult Dávidhoz.

- És most, drága öcsém megha… - de mielőtt befejezte volna mondatát…

- Lehet, hogy a fokhagyma nem vált be, de ez befog! - jelent meg Atina egy doboz vajjal.

- Fúj!!! Vaj! Vidd innen! Irritáló a jelenléte. - befogta orrát és grimaszolt.

- Nem akarod megkóstolni? - vitte hozzá közelebb. Viktor nem bírta tovább. Elhányta magát. Dávid is elkezdett grimaszolni.

- Tényleg tüntessétek el mielőtt én is rosszul leszek! - kérte Dávid, majd kinyitotta az ablakot, hogy szellőzzön ki a vaj illata. De amikor már nem kapott Dávid levegőt, kidobta a vajat. Ennyi kellett csak Viktornak. ’Gyengén’ arrébblökte Atinát, és készült megtámadni Dávidot. De ekkor a barátja, Bors a segítségére sietett. Így Viktor Borsot vitte magával. Mielőtt elmentek volna, Viktor visszaszólt az öccsének:

- Ha el akarsz jönni érte, az erdőbe leszünk. Azzal leugrott az ablakról.