3. fejezet

Kalandos túra

- Bocsi még nem megy valami jól a repülés. - és újabb tűz labdákat köpködött.

- Hogy kerülsz ide?- kérdezte F. Barna.

- Csak nem hittétek, hogy vámpír vagyok? A forgatókönyvben is benne volt, hogy sárkánnyá változok, viszont úgy tűnik Aranka néni erről megfeledkezett. Viszont most sietnünk kell!- magyarázta az égből pottyant Laura.

- Mégis hova?- érdeklődött Bence.

- Kiszabadítani Dávidot. Aranka néni bezárta a kastély tömlöcébe.

- Aranka néninek van egy kastélya? De menő. És mi van Viktorral. - kíváncsiskodott Bors.

- Ahogy az meg volt írva ő tényleg vámpír. Jól mondom? - kérdezte Atina.

- Igen valóban az… viszont nagyobb bajok vannak az egójával.

- Mi van? –értetlenkedett Alexa.

- Nem lényeg. Gyertek utánam! - intette le Laura majd elindult. A többiek követték.

Egy erdő felé tartottak. Levi persze végig pánikolt, hogy most mi lesz velük. Luca azon nyavalygott, hogy nincs arra térerő. Bandukoltak egy ideig, míg belebotlottak egy túracsoportba, aminek a vezetője történetesen Ica néni [Atina és Laura osztályfőnöke, valamint sokaknak a matektanára] volt. Csatlakoztak hozzájuk és egészen az alkonyat eljöveteléig túráztak, majd szép lassan leszakadtak tőlük és letelepedtek az erdőbe. Tüzet gyújtottak és körbe ülték. Márkó Lucához bújt és hamar el is aludt. Mindenki szép csöndben ült és csak figyelte a pattogó tüzet. Végül a csendet Bors megtörte, de halkan, óvatosan, nehogy Márkó felébredjen.

- Mi lesz, ha nem sikerül? Úgy értem, ha elkésünk, és nem tudjuk megmenteni Dávidot. Mit akarhatnak tőle? - sejtelmesen, kíváncsian beszélt.

- Ne aggódj. Ez nem történhet meg. - nyugtatta Atina.

- De mi van, ha még is? - erősködött Bors.

- Nincs mégis! Nekem eddig még minden sikerült és nem most akarom elkezdeni a kudarc-vallást! Tehát még egy ilyet meghallok köréd csavarom a beled!! Világos?!?! - észre sem vette, hogy mennyire felemelte a hangját. Szerencsére Márkó nem ébredt föl.

- Igenis! - hőkölt meg Bors.

- Ki jön velem sétálni? - kérdezte Bence. A 2 Barna és Levi jelentkezett, majd elindultak 4-en.

- Elég hideg van itt. - jegyezte meg F. Barna.

- Nem, te vagy rövid-ujjúban! - szól rá Bence. Valami megmozdult a bokorban mire mind a 4-en ijedten fordultak oda.

- Ti is hallottátok, amit én? Biztos megint a zombik azok! Jahahajjj…- ijedezett Levi.

- Biztos valami cuki kis állat. - mondta B. Barna és ahogy elhagyták a szavak a száját egy 3 méter magas medve lépett ki a bokorból.

- Cuki kis állat? Tényleg? - s csak ekkor fogta föl Bence, hogy mivel állnak szemben. -FUTÁS!!!!

Mind a 4-en úgy futottak, mint a nyúl a medve pedig utánuk.

Eközben a táborhelyen a lányok a fiúkról beszéltek. Bors érdeklődéssel hallgatta, de egyre távolabb húzódott tőlük.

- Nem szabadott volna, elengedjük őket. Ki tudja, mibe keverednek. - jajgatott Alexa.

- Őőő… Lányok! Valahogy az most engem jobban érdekel, hogy hová tűnt tőlem Márkó. - esett kétségbe Luca

- Bors is eltűnt! - tette hozzá Laura.

- Jaj, istenem! Luca! Te vállalod a felelősséget.

- Reménykedjünk abban, hogy reggel mikor felébredünk, mind a saját pihe-puha ágyunkban fogjuk találni magunkat. - mondta Alexa, majd belefeküdt a levél kupacba, amit összehordott magának. Még hozzá tett egy „Jó éjt!”- et és húzta is a lóbőrt.

-ÁÁÁááááÁÁÁÁáááááÁÁáÁááÁáÁÁ……- ordibáltak és futkostak a fiúk. Valami megmoccant az egyik fa lombjai közt.

- Lejjebb! Még! Még! Feljebb! Elég! - hallatszott egy utasítgató hang, mire a fiúk felnéztek és Márkót látták ott lebegni a fejük fölött szupermen ruhában.

- Hess innen! Csúnya maci vagy! Másokat ijesztgetsz az éjszaka közepén?! Nem szégyelled magad?! Na, hord el magad, amíg szépen mondom. –a medve értetlenül megvakarta a fejét majd sarkon fordult és elment.

- Jól van, Bors most már leengedhetsz. - szólt Márkó és leesett a földre. - Azt mondtam, engedhetsz, nem azt, hogy dobhatsz! - idegeskedett.

- Upsz… bocsi. –mondta Bors és lemászott a fáról.

- Gratula fiúk.

- Márkó, miért nem mondtad, hogy te vagy szupermen?- kérdezte B. Barna.
Márkó erre inkább nem is reagált. Többet egy fiú, sem mert elmenni, sétálni. Alexa közben felébredt, és elkezdett ordítani:

- NE!!! Csak engem ne öljetek meg!

Mindenki megijedt, mert azt hitte, hogy az álmok újra elkezdődnek, de Alexa megnyugtatta őket, hogy nincs az álmának köze a történtekhez. Mind leültek beszélgetni, amikor Luca mögött furcsa hangokat hallottak. Amikor odanéztek, a hang elhallgatott. Amikor már nem figyeltek oda, újra hallották a hangot. És aztán szintén elhallgatott. Ezt játszották 1 órán keresztül. Amikor már senki sem figyelt oda, az a rejtélyes valaki odasurrant Lucához, befogta a száját, és mielőtt bárki észrevette volna, eltűntek a bozótban. Luca ellenkezni próbált, de ekkor fejbe vágta, remélve, hogy elájul, de az ő keze fájdult meg bele. Bementek egy barlangba, és a rejtélyes valaki elment aludni. Megmondhatnám, hogy ki, vagy mi volt a mi emberünk, de akkor nem lenne, min gondolkozzatok. A táborban közben észrevették, hogy Luca eltűnt, és a keresésére indultak. A fiúk találgattak, hogy mi vihette el:

- Szerintem talált egy egyszarvút, de amikor felült rá, ő felrepítette, és most is az égen repülnek.- álmodozott Levi.

- Szerintem egy manó elrabolta őt. - mondta Márkó.

- Dehogyis, tökfejek. Egy kígyókirálynő marta meg, és holtan hever valahol.- mondta Atina.

- Ne beszélj itt kígyókról, mert rémálmaim lesznek. - korholta le Laura, aki egy siklótól is halálosan fél.

- Egy szirén csábította el énekével. - vetette fel B. Barna.

- Te idióta, egy pocsolya sincs a közelben, nemhogy tó. - okoskodott Alexa.

- Mi lenne, ha a keresésre koncentrálnátok? - térítette őket észhez Laura.

Végül megtalálták őt egy ősember barlangjában. Miután eloldozták, fél órán át arról beszélt, hogy milyen kín volt neki az ősember horkolását hallani. Miután kiheverte a ’lelki terrort’, lefeküdtek aludni. Mivel kint túl hideg volt, kituszkolták az ősembert a barlangból, és ott aludtak. Alexa, és Atina nem tudtak elaludni az izgalomtól, ezért elhatározták, hogy felderítik a barlangot. Egy jó 10 méterre találtak 2 stukkert. El is rakták. Később Viktorra bukkantak. Nagyon megijedtek, de ő meg se moccant. Megcélozták a pisztollyal, de mikor lőttek, golyó helyett csak víz jött, és az is átfolyt rajta. - Vajon hogy lehetett?- gondolták a lányok, de mindjárt észre is vették a kivetítőt a sarokban. Azt is magukkal vitték. A többiek előtt kivetítettek egy ronda szörnyet, és hősködve le is lőtték. Persze hogy le ne bukjanak, kikapcsolták, mikor a víz odaért. Mindenki nagyon örült nekik, de a lányok semmiért nem rontották el volna a hangulatot azzal, hogy elmondják nekik a titkukat. Végül nekik is sikerült elaludniuk. Éjszaka nagy vihar kerekedett, és el se állt. Másnap már mindenki menni akart volna (és mondjuk meg őszintén, az ősember se szomorkodott volna, ha elmennek), de a villámlás, és mennydörgés megakadályozta őket ebben. Már nagyon éhesek, és szomjasak voltak, Barna már az esővízből ivott, de rögtön ki is köpte. B. Barna, és Levi sorsot húztak, hogy kit egyenek meg előbb. Szerintetek ki nyert? Persze, hogy az Enyedi. De mikor harapta volna meg a Barnát, Márkó megakadályozta, hogy mit képzelnek, és akkor inkább kimegy ő kajáért. Persze ezt meg Luca nem engedte, mert Márkó anyukája rábízta a kisfiút, és ha megfázna, az az ő hibája lenne. Végül Bors volt az önfeláldozó. Délre vissza is ért egy óriási zsiráf nyakával. Mindenki ámuldozott,,Hogy sikerült leszedje a testéről?!”, de ő csak annyit mondott, hogy szerencséje volt. Végül is mindenki jóllakott, és a nap hátralévő részében pihentek, beszélgettek. Sajnos este kiderült, hogy Bors megfázott, ezért, mikor elállt az eső, elmentek neki gyógyfüvet keresni. Bence meg akart vele etetni vele egy gyilkos galócát, mert nem tudta, hogy mérgező. Szerencsére Atina még időben szólt.