2. fejezet

A gonosz szemszögéből

znap színjátszón 11-en, Viktor nélkül beszélgettek.

- Komolyan agyrákot kapok! –panaszkodott Márkó.

- Nekem mondod? Én ma élem 12-szerre ezt a napot! De hála istennek ez az utolsó, mert már csak Viktor van hátra, és szabadok leszünk. –mondta Bodai.

- Ebben az egészben van valami furcsa. –jegyezte meg Dávid.

- Rájöttél tökfej?! –ripakodott rá Alexa.

- Hogy lehet, hogy mind tudjuk azt, hogy most csak Viktor álmában vagyunk? –kérdezte Atina.

- Elég bizar…- tette hozzá Laura.

- Örüljünk annak, hogy holnaptól vége van ennek. –javasolta Bence.

- Halljátok, és mi lenne, ha felébresztenénk? –jutott eszébe Levinek.

- Hát én azt nem tudom!!! –üvöltötte Barna a megszokott hülyeségét.

- Senki nem is várta el tőled. –szólt rá a nővére.

- De most legalább tudom, hogy kb. fél óra múlva meghalok. –sóhajtott Bors.

- Gyerekek! Gyertek ide! Van egy meglepetésem! –kiabált Aranka néni a távolból.

- Na gyertek, essünk túl rajta! –hívta Luca a többieket majd fölkelt helyéről és elindult Aranka nénihez. Végig hallgatták most utoljára a történetet, de most valahogy olyan más volt. Az egész magával ragadta őket. Nem okozott meglepetést, hogy Bors ismét eltűnt. Elmentek érte és mikor Aranka néni rájuk zárta az ajtót mind bent voltak.

- Most már felébredhetsz. Vessünk ennek véget. –kérte Bence Viktort.

-NEM! Ugyanis most nem fog senki felébredni! Mert ez a valóság. Gratulálok. Részesei letettek a kis játékomnak. De még koránt sincs vége, nehogy azt higgyétek! Az igazi játék még csak most kezdődik! MuHaHaHaHaaaa…- de félbe szakították.

- Kuss!!! –szólt rá Bors.

- Bocs, de muszáj volt. Újabban vannak ilyen „gonosz rohamaim”.

- Végre egyszer nem ugyanaz a vége. –lelkendezett Bodai.

- Gyerekek most mi lesz? –kezdett pánikolni Atina.

- Mi lehet Aranka nénivel? –kíváncsiskodott Laura.

- Most ki a gonosz?? –értetlenkedett Dávid.

- A bátyád, te ész! – kólintotta fejbe Alexa.

- Ha engem kérdeztek, Viktor ezt akaratán kívül teszi, Aranka néni hatására. Ugyanis mi a Barnával megfigyeltük egyik alkalommal, hogy mi történik éjszaka. És láttuk, ahogy Aranka néni szertartást tart Viktor körül.

- Szertartást? –kérdezett vissza Márkó.

- Igen. Amolyan kannibál tánccal körültáncolta. –egészítette ki Barna.

- Ez furcsa.
- Akkor csak annyit kéne elérni, hogy Aranka néni ne kerüljön a közelembe. –okoskodott Viktor.

- Rájöttél?

- De ameddig bent vagyunk, Aranka néni bármikor betoppanhat. Ki kell jussunk a WC-ből!!!

Verték az ajtót, de hiába. Amikor Viktornak elege lett a dörömbölésből, elküldött mindenkit az ajtótól, és kiordibált Aranka néninek.

- Ha kiengedi a barátaimat, örökre a szolgája…

Mielőtt befejezhette volna a mondandóját, mindenki egyszerre fogta be a száját, hogy ne tegye ezt. Órákon át veszekedtek. Aranka néni csak erre várt. Amikor már mindenki összeveszett mindenkivel, és mindenki haragudott mindenkire (magyarul káosz lett), az ajtó csodával határatos módon kinyílt.

Azt gondolnánk most is minden ment úgy, mint eddig, pedig ez nem így van....

1.: Nem tudtak kötelet, ketrecet, és hasonlókat keríteni, mint eddig az álmokban.

2.: Nem jött be a művházba semmilyen sztár, ha csak azt nem vesszük bejövésnek, amikor Eszenyi Enikő egy kis ablakon bedobálta a fülbevalóit, mondván: "- Ha meghaltok, legalább legyetek szépek, és viseljétek az én drágaságaimat!"

3.: Akkora volt a feszültség, hogy senki nem tudott aludni, így amikor megjött Aranka néni, lekötözött mindenkit( kivéve Laurát, akit varázslattal egy székhez láncolt és Viktort, aki ugyanolyan tehetetlenül állt a terem közepén.)Viktort elvarázsolta, ahogy azt ez előtt is már vagy ezerszer olvashattátok. Ez után utasította vámpír szolgáját, hogy Laurát hipnotizálja. Ez így is lett. Laurát elengedték a varázs láncok, és hangosan felkacagott aztán ránézett Viktorra olyan mérgesen, mint aki mindjárt meggyilkolja aztán elmosolyodott, és a többiekre nézett. Mindketten elindultak és látszott rajtuk hogy itt vér fog folyni- egyenesen le a torkukon. Ám Bencénél volt egy kés, amivel elvágta a kötelet, és B. Barnával együtt vérfarkassá változtak. Bors és Alexa zombiként támadt a két vámpírra, miközben Enyedi sikoltozva futott körbe-körbe, Atina pedig próbálta lenyugtatni. Luca rendes testvér módjára védelmezte Barnust, míg Márkó nagy nehezen végre elvergődött a konnektorhoz.

4.  Legfőbb számú különbség: kihúzta a konnektort, ám ekkor ahelyett, hogy minden elsötétült volna, semmi nem történt. Mindenki nagy kussban állt, ekkor Viktor felkiáltott:

 - Mindenre felkészültem; Ezt kapjátok ki: elemmel működök! - ám ekkor ő is, és Laura is a fejükhöz kaptak, és egyszerre kiáltották: ,, A mester szólít minket!",és eltűntek.

Mindenki meg volt zavarodva.

Sötét volt. Nagyon sötét. Majd hirtelen minden kivilágosodott. Előttük egy nagy trónus állt, és egy sötét alak ült benne, aki kacagott. Pár percig ámultan nézték, de ekkor Aranka néni lépett elő, kitudja honnan.

- Sötét szolgáim, az a feladatotok, hogy kinyírjátok a többieket!

- Igen csakhogy… - kezdte az egyikük, de Viktor erősen befogta a száját. Laura nagy nehezen eltávolította a kezét, majd szemrehányóan megjegyezte: - Olyan íze van a kezednek, mint egy hulláé! Pfúj!

- Te beszélsz? Amíg ide jöttünk egész végig arról beszéltél, hogy a görények így a görények úgy…

- Én legalább csináltam valami értelmeset, te mást se tudtál csinálni, csak fésülni a hajad és beszélni a tükörképedhez!

- Idióta! Megsértetted szegény tükörképem lelkivilágát!

- Tudod mit? Elküldelek egy másik bolygóra, oda ahonnan jöttél, ott lesz elég hely az egódnak!

- Ó, még hogy én jöttem másik bolygóról?

Ekkor Aranka néni rájuk ordított:

- Befejezni! Munkára, gyerünk!

- Igen is!

- Most pedig gyertek velem! - parancsolt Aranka néni, és elvezette őket egy kísértet kastélyba. út közben Viktor ismét magát nézegette, Laura pedig párszor fejbe is vágta.

A kastélyon belül egy börtönbe mentek, és ott egy cellában, egy fogoly ült. A két szolga azonnal felismerte, és Viktor nagyon bánatosan nézett rá (mert azért egy picike emberség maradt benne).

- Hol a pokrócom? - kérdezte  gyermekes hangon a fogoly, miközben Aranka néni, és kicsit imbolyogva Laura is elindult fölfelé. –Csabi megint késik. - tette még hozzá.

Viktor ott maradt, és csak egy, egyetlen egy könnycsepp legördült az arcán és halkan azt suttogta: - Sajnálom! - és elment ő is.

Dávid megértette, hogy bátyja tudatában van annak, hogy mit művelnek vele, de nem tehet ellene semmit.

Aranka néni a vártoronyba vezette csatlósait. Laura sas szemekkel figyelt mindenre, míg Viktor gondolatai öccsén jártak.

- Szóval kis vámpírjaim mit szóltok a kastélyomhoz? - kérdezte Aranka néni figyelmen kívül hagyva a sarokban ülő Rapunzelt .

-Khm… Khm… Már elnézést, de ez birtokháborítás. Nem magukat, hanem a szőke herceget vártam. Netán te vagy az, szöszi? - nézett rá Viktorra.

-Ó elnézést… Azt hiszem eltévesztettük az ajtót. Gyertek, gyerekek átmegyünk a másik szobába. - és átmentek a szomszédos ajtó mögött lévő laboratóriumba. Aranka néni elkezdett valamit kotyvasztani és nem figyelte kis vámpírjait. Laura csak erre várt. Kiugrott az ablakon és elrepült.