4. fejezet: 

A származás titka

 

 

 

 

e az nem lehet! – kiáltott fel Feina. Eyelával beszélgettek a trónteremben. Kora délelőtt volt. Eyela a trónon ült, és húga vele szemben állt a trónhoz vezető lépcsőn. Feina mérgesen toporgott.

 - Te ezen az ünnepen születtél? És… Az évenkénti bál tehát nem is csak a szülinapod ünneplésére szolgált hanem Arnea évenkénti évfordulója… Miért nem mondtad?– vonta össze a szemöldökét.

 - Igen, igen, és azért nem, mert nem volt rá szükséged, hogy tudd. Az egész egy fagyos téli napon kezdődött…az a néhány elf aki felfedezte Kelittát –a varázs-lények birodalmát – körbejárták az egész földünket, de itt biztonságot és boldogságot találtak. Ekkor Evany, a nővérünk már élt  - mesélte Eyela. Feina meglepettségében elállt a szava, és zavartan ült le egy székre, majd értetlenül bámult testvérére.

 - Evany a testvérünk? – kérdezte, és rácsapott a szék karfájára.

 - Igen. Engednéd, hogy folytassam? – kérdezte a nővére. Feina bólintott. - 3 évvel Evany után megszülettem én. Apánk, Felius, mindkettőnk tiszteletére megépítette Arneát, és létrehozta Eriát, a fény birodalmát. Az elfek letelepedtek fővárosunkba, vagy a többi nagyvárosba. Mások kisebb falvakban szálltak meg. Mikor 10 éves voltam, akkor te 6 épp az ünnepre készültünk – az évente tartottra – Evany kiment a kastélyból sétálni. El akart menni a kedvenc helyére, az Aranykönny-tóhoz. Én követtem. Leült a tó szélére, és épp odamentem volna hozzá, de ekkor váratlan dolog történt. Egy vörös fénycsóva emelkedett ki a vízből, és lassan kettényílt. Olyat láttam amit csak a természet tündérek mondhatnak el: egy valódi istent láttam! – a teremben csönd lett. Feina jéggé dermedt a székében és egy szót sem szólt. – Bizony- folytatta Eyela. – Ez az isten egy kígyó volt; az alvilág istene. Átcsábította Evanyt a gonosz oldalra, és saját bábjává tette… Mindkettőnk emlékeiből ki akarták törülni nővérünk képét, de én a saját emlékeimet nem engedtem, te viszont… te nem tudhattad, hogy ő is a testvérünk. Ez után ami a szüleinkkel történt, már ismered. – Feina felállt.

 - De a természet tündérek láttak már isteneket? –kérdezte.

 - Amalthea, a természet istennő, köztük él – felelte Eyela. – Mint tudod, a nyolc istennő uralkodik a felhők országában. Most jobb ha indulsz. Lassan virrad és semmit nem aludtál.

Feina bólintott és kiment. Ezután a háza felé indult volna, ám megakadt a szeme a sikátoron, ami a titkos helyére vezet. Bement és egy kis szekrényből elővette naplóját, majd lejegyezte a nap eseményeit.

A kastélyból kifele menet összefutott Adriannal, régi barátjával.

 - Feina! – Adrian intett neki. – szükségem lenne néhány könyvre…

 - Gyere – felelte Feina és elvezette a házához, majd segített előkeresni a szükséges könyveket. Adrian megköszönte és elment. Feina álmosan rogyott ágyára, s észre sem vette de már mélyen aludt.