3.fejezet:

Ünnepség

 

 

 

z elfek távolabb a várostól gyülekeztek egy kis pusztaságon, minek szélén egy kisebb domb magasodott. A dombocska tetején egy hosszú asztal állt üresen. Mögötte egy dobogó, és egy üveg boltív magasodott.

Az elfek az erdő szélén álltak. Feina és barátai segítettek kihordani az ételeket, italokat. Miután minden fogást elrendeztek a fából faragott asztalon, visszamentek, és jelentették Eyelának, hogy minden készen áll.

A nap már lemenőben volt. A lányok a domb oldalán ültek, mikor halk surrogás törte meg a csendet. A halk surrogásból egyenletes suhogás lett, ami egyre erősödött. Froune huppant le melléjük, hatalmas szelet kavarva. A sárkány lekuporodott, maga köré csavarta a farkát, és rájuk szögezte hatalmas vajszínű szemét.

 - Üdv Froune! – köszöntötte Nimsay. – Hogy van a mi kicsi Temara bébink?

 - Üdv, Nasney lánya! Ami Temarát illeti… mostanában sokat mocorog.

 - Örülök, hogy még egy sárkányunk lesz! – vette át a szót Jannara és megvakargatta az anya hasát. Froune elégedetten zümmögött. Seela belekapaszkodott a nyakába, és az egyik tüskén csimpaszkodott. A hüllő orrából füst csíkok pöndörödtek ki. Feina megsimogatta az orrát, mikor a domb aljában megjelent nővére. Eyela mögött a hatalmas tömeg úgy tolongott, hogy azt hihették nem fognak elférni, végülvalahogy mégis sikerült.

Eyela felállt az emelvényre a csavart törzsű tölgyfa elé, ami magányosan állt a domb tetőn.

 - Tisztelt alattvalók, és kedves vendégek! Köszöntök mindenkit, ezen a nagy ünnepen! A mai ünnep Arnea, a fény városa, megalapítójának ünnepe. Felius Caspius volt aki ennek a fának a tövében ülve döntötte el, hogy megépíti városunkat, és varázslat segítségével, erről a helyről ahol állok, innen hozta létre. S most van holdfogyatkozás, amikor a Hold ezüsté válik, és életre kelti e fát. az ünnep további menetét már ismeritek. A fiatalok, kik még nem vehettek rajta rész, ne ijedjenek meg! Kezdetét veszi az ünnepség! – s miután befejezte szónoklatát, Eyela kezében megjelent egy kék fénygömb. Letette a gömböt a fa két gyökere közé. A fény átjárta a fát, s az teljes egészében világított. Majd mint egy villámcsapásra lehullott minden világító levele, és a csodálkozó elfek közé hullottak. A Hold már majdnem a tölgy felett járt.

Mindenki leült az asztalhoz és falatozni kezdtek. Az étel mennyei volt; A sokféle ízletes leves, a pompás sültek, na meg a köret… a köret is valami isteni volt! A különböző zöldségek, gyümölcsök és fűszerek nagyszerű íz harmóniát alkottak, csoda lett volna, ha valaki nem eszik semmit. Mikor fogyóban volt az étel visszatértek a dombtetőre, és Eyela  ismét felállt a helyére.

 - Kezdődik! – mondta halkan.

S tényleg történt valami amire Feina nagyjából még emlékezett…

 

…mindenki feltekintett az égre. A hold pontosan a fa fölött volt, ekkor a fából valami fény nyaláb emelkedett ki, és bele lövelt a holdba, ami ezüsté vált…

 

…az elfek énekeltek valamit valami ősi nyelven, mely különbözött az elfek régi nyelvétől - ez talán a sárkányok öröksége lehetett - , közben dülöngéltek a ritmusra. A fa fénye fokozatosan halványult. Az elfek szétszéledtek és beszéltek énekeltek táncoltak, ettek, ittak, és szórakoztatták egymást…

 

…Feina beszélt valamit Eyelával, egy faágon ülve, amin nagyon felháborodott, és magyarázatot követelt nővérétől. Eyela karon ragadta, és Froune elvitte őket a kastélyba. Feina többre nem emlékezett az ünneből, de amint nem érte a hold fénye minden világos lett számára.